A halandó ember

¹Hisz én csak halandó ember vagyok,

A halandó ember

hasonló a többihez,

A halandó ember

ivadéka a földből alkotott elsőnek.

A halandó ember

Anyám méhében formálódtam én is testté,

²tíz hó folyamán álltam össze a vérben,

a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.

³Születésem után én is a közös levegőt szívtam,

ugyanolyan földre estem, mint mások,

első szavam sírás volt, mint a többieké.

⁴Pólyában neveltek sok vesződséggel,

⁵mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét.

⁶Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!

A bölcsesség Isten adománya

⁷Ezért könyörögtem,

A bölcsesség Isten adománya

és okosság adatott nekem,

A bölcsesség Isten adománya

imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke.

⁸Többre becsültem azt országnál és trónnál,

s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,

⁹nem tettem vele egy sorba drágakövet,

mert minden arany hozzá képest csak kevés homok,

s az ezüst mellette csupán sárnak számít.

¹⁰Egészségnél, szépségnél jobban szerettem,

s eltökéltem, hogy világosságul használom,

mert a fénye soha el nem alszik.

¹¹De vele együtt a többi jó is hozzám jött,

és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

¹²Én pedig örvendtem mindnek,

mivel a bölcsesség volt a vezérük,

de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!

¹³Csalárdság nélkül sajátítottam el,

és irigység nélkül adom tovább.

Nem rejtem el gazdagságát,

¹⁴mert kifogyhatatlan kincs az az embernek.

Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát,

mert a fegyelem adományai ajánlották őket.

Könyörgés a bölcsesség adományáért

¹⁵Nekem pedig adja meg Isten,

Könyörgés a bölcsesség adományáért

hogy bölcsen beszéljek,

Könyörgés a bölcsesség adományáért

és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem,

Könyörgés a bölcsesség adományáért

mivel ő a bölcsesség útmutatója,

Könyörgés a bölcsesség adományáért

s egyben a bölcsek irányítója,

¹⁶hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is,

¹⁶és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.

¹⁷Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását,

hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,

¹⁸az idők elejét, végét és közepét,

a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,

¹⁹az évek körforgását, a csillagok állását,

²⁰az állatok természetét, a vadállatok dühét,

a szelek erejét, az emberek gondolkodását,

a növények különféleségét, a gyökerek erejét.

²¹Ami rejtve van s ami látható, megismertem,

mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!

A bölcsesség mibenléte

²²Benne ugyanis lélek van:

A bölcsesség mibenléte

értelmes és szent,

A bölcsesség mibenléte

egyetlen, sokféle és finom,

A bölcsesség mibenléte

ékesen szóló, gyors és szeplőtelen,

A bölcsesség mibenléte

biztos, kellemes, jót kedvelő és éles,

²³akadályt nem ismerő, jótékony,

emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd,

minden erővel teljes, mindent látó,

minden szellemen átható,

az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.

²⁴Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség,

tisztaságánál fogva mindenen áthatol,

²⁵mert Isten erejének lehelete,

s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása.

Nincs benne semmi szenny,

²⁶mert az örök világosság kisugárzása,

Isten fölségének szeplőtelen tükre

és jóságának képmása.

²⁷Bár egymagában van, mindent megtehet,

bár egyedül marad, mindent megújít,

nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe,

s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja.

²⁸Mert Isten csak azt szereti,

aki a bölcsesség bizalmasa,

²⁹mivel az ékesebb a napnál

és minden csillagképnél,

a fényhez hasonlítva különb annál is,

³⁰mert azt felváltja az éjjel,

a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!