A halandó ember

¹Hisz én csak halandó ember vagyok,
hasonló a többihez,
ivadéka a földből alkotott elsőnek.
Anyám méhében formálódtam én is testté,

²tíz hó folyamán álltam össze a vérben,
a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.

³Születésem után én is a közös levegőt szívtam,
ugyanolyan földre estem, mint mások,
első szavam sírás volt, mint a többieké.

⁴Pólyában neveltek sok vesződséggel,

⁵mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét.

⁶Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!

A bölcsesség Isten adománya

⁷Ezért könyörögtem,
és okosság adatott nekem,
imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke.

⁸Többre becsültem azt országnál és trónnál,
s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,

⁹nem tettem vele egy sorba drágakövet,
mert minden arany hozzá képest csak kevés homok,
s az ezüst mellette csupán sárnak számít.

¹⁰Egészségnél, szépségnél jobban szerettem,
s eltökéltem, hogy világosságul használom,
mert a fénye soha el nem alszik.

¹¹De vele együtt a többi jó is hozzám jött,
és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

¹²Én pedig örvendtem mindnek,
mivel a bölcsesség volt a vezérük,
de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!

¹³Csalárdság nélkül sajátítottam el,
és irigység nélkül adom tovább.
Nem rejtem el gazdagságát,

¹⁴mert kifogyhatatlan kincs az az embernek.
Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát,
mert a fegyelem adományai ajánlották őket.

Könyörgés a bölcsesség adományáért

¹⁵Nekem pedig adja meg Isten,
hogy bölcsen beszéljek,
és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem,
mivel ő a bölcsesség útmutatója,
s egyben a bölcsek irányítója,

¹⁶hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is,
és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.

¹⁷Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását,
hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,

¹⁸az idők elejét, végét és közepét,
a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,

¹⁹az évek körforgását, a csillagok állását,

²⁰az állatok természetét, a vadállatok dühét,
a szelek erejét, az emberek gondolkodását,
a növények különféleségét, a gyökerek erejét.

²¹Ami rejtve van s ami látható, megismertem,
mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!

A bölcsesség mibenléte

²²Benne ugyanis lélek van:
értelmes és szent,
egyetlen, sokféle és finom,
ékesen szóló, gyors és szeplőtelen,
biztos, kellemes, jót kedvelő és éles,

²³akadályt nem ismerő, jótékony,
emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd,
minden erővel teljes, mindent látó,
minden szellemen átható,
az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.

²⁴Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség,
tisztaságánál fogva mindenen áthatol,

²⁵mert Isten erejének lehelete,
s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása.
Nincs benne semmi szenny,

²⁶mert az örök világosság kisugárzása,
Isten fölségének szeplőtelen tükre
és jóságának képmása.

²⁷Bár egymagában van, mindent megtehet,
bár egyedül marad, mindent megújít,
nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe,
s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja.

²⁸Mert Isten csak azt szereti,
aki a bölcsesség bizalmasa,

²⁹mivel az ékesebb a napnál
és minden csillagképnél,
a fényhez hasonlítva különb annál is,

³⁰mert azt felváltja az éjjel,
a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!