¹Te pedig, Istenünk, kegyes vagy és igaz,
türelmes, és elnézéssel intézel mindent!

²Még ha vétünk is, tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat,
de nem vétünk többé, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk!

³Mert téged megismerni: tökéletes igazságosság,
és tudni igaz voltodat és hatalmadat:
gyökere a halhatatlanságnak.

⁴Nem is ejtett minket tévedésbe
az emberek gonosz mesterségének e találmánya,
sem az árnyékoló festés haszontalan munkája,
a különféle színű faragott képmás,

⁵amelynek látása vágyat kelt a balgában,
úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.

⁶Akik készítik, akik szeretik, s akik tisztelik őket,
azok a rosszat kedvelik és méltók,
hogy ilyenekben legyen részük.

⁷A fazekas is, miután a lágy agyagot fáradsággal meggyúrta,
edényt formál, mindegyiket használatunkra,
de ugyanabból az agyagból alakít
tisztes célra szolgáló edényeket
és ellenkező célra valókat.
Hogy milyen legyen az edény használata,
a fazekas dolga azt eldönteni.

⁸Így rosszra fecsérelt fáradsággal
istent készít abból az agyagból az,
aki kevéssel ezelőtt lett a földből,
és csakhamar visszatér oda, ahonnan vétetett,
amikor a kölcsönbe kapott lelket tőle visszakövetelik.

⁹De nem gondol azzal, hogy el fogja hagyni ereje,
sem azzal, hogy élete rövid,
hanem versenyre kel arany- és ezüstművesekkel,
ércöntőkkel vetekszik,
és nagyra van azzal, hogy hamis dolgokat alkot.

¹⁰Pedig hamu a szíve, és hitvány föld a reménye,
s élete értéktelenebb, mint az agyag,

¹¹mert nem ismeri azt, aki őt alkotta,
aki tevékeny lelket lehelt belé,
s az élet leheletét bele ihlette.

¹²Hanem azt hiszi, hogy életünk játék csupán,
hogy az ittlét hasznot hajtó vásár,
hogy akárhonnan, még a rosszból is nyereséget kell húzni!

¹³Pedig ő bárkinél jobban tudja, hogy vétkezik,
amikor földi anyagból törékeny edényt is, bálványt is készít.

¹⁴Balgák mindnyájan,
és nyomorultabbak a korlátolt lelkénél
néped ellenségei és leigázói,

¹⁵mert a pogányok minden bálványát istennek tartják,
holott azok sem szemüket nem használják, hogy lássanak,
sem orrukat, hogy lélegzetet vegyenek,
sem fülüket, hogy halljanak,
sem kezük ujjait, hogy tapintsanak,
és lábuk is lusta a járásra,

¹⁶mert ember készítette őket,
s olyan formálta, aki az élet leheletét kölcsönbe kapta.
Mert egy ember sem alkothat magához hasonló istent,

¹⁷halandó létére ugyanis
csak holtat tud készíteni igaztalan kézzel.
Hisz ő tökéletesebb azoknál, amiket imád,
mert neki – bár halandó – élete van, azoknak pedig nincs.

¹⁸Még a legnyomorultabb állatokat is imádják,
mert a többivel összehasonlítva,
ostobaságban alábbvalók náluk.

¹⁹De még szépséget sem lehet látni ezeken az állatokon.
nincs is részük Isten dicséretében s áldásában.