Második párhuzam: a békák és a fürjek

¹Ezért méltán szenvedtek kínokat ilyenek által,
és lettek bestiák rajának prédája.

²Népeddel azonban a fenyítés helyett jót tettél,
és feltámadt étvágyuk csillapítására
rendkívüli csemegét: fürjet készítettél nekik eledelül,

³úgyhogy amazok, amikor enni kívántak,
attól, amit láttak, s ami ellepte őket,
még rendes étvágyukat is elvesztették,
ezek viszont rövid nélkülözés után
még rendkívüli falathoz is jutottak.

⁴Mert azokra, az elnyomókra,
könyörtelen nélkülözésnek kellett köszöntenie,
ezeknek pedig meg kellett mutatni csupán,
milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.

Harmadik párhuzam: a sáskák és a mérgeskígyók

⁵Őket is fenyegette ugyan a vadállatok bősz dühe,
amikor tekergő kígyók marásától pusztultak,

⁶de nem tartott haragod mindvégig,
csak intés céljából félemlítetted meg őket egy kissé,
és megkapták menekvésük jelképét,
amely törvényed parancsára figyelmeztette őket.

⁷Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott,
hanem általad, mindenek megmentője által.

⁸Ezzel is megmutattad ellenségeinknek,
hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.

⁹Azokat ugyanis a sáskák és legyek csípése megölte,
és nem volt orvosság életük megmentésére,
mert rászolgáltak, hogy ilyenek által pusztuljanak;

¹⁰fiaidon ellenben még a mérges sárkányok marása sem fogott,
mert irgalmad segítségükre sietett, és meggyógyította őket.

¹¹Megfenyítetted őket, hogy emlékezzenek parancsaidra,
és hamarosan meggyógyultak,
hogy azokról teljesen megfeledkezve
ne nélkülözzék segítségedet.

¹²Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs,
csak a te igéd, Uram, amely mindent meggyógyít!

¹³Mert te vagy, Uram, akinek hatalma van élet és halál fölött,
levezetsz az alvilág kapuihoz és újból felhozol.

¹⁴Az ember ugyan ölni tud a gonoszsággal,
de az élet elszállott leheletét nem hozhatja vissza,
s az elvett lelket nem hívhatja vissza többé.

Negyedik párhuzam: a jégeső és a manna

¹⁵De a te kezed elől nem lehet menekülni!

¹⁶Mert az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek Téged,
erős karod ostorozta:
szokatlan zápor, jégeső, zivatar üldözte,
és tűz emésztette őket.

¹⁷Ami pedig legcsodásabb volt:
a vízben, amely mindent elolt,
a tűz annál is inkább erőre kapott,
mert a teremtés az igazak megtorlója.

¹⁸Néha megszelídült ugyan a tűz,
hogy az istentelenek ellen küldött állatok el ne égjenek,
s ők tulajdon szemükkel lássák,
hogy Isten ítélete üldözi őket,

¹⁹máskor azonban a tűz szokatlan erővel
lobogott mindenfelől a vízben,
hogy a gonosz föld termését elpusztítsa.

²⁰Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad,
és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből,
amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége;

²¹mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt,
úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt
és azzá változott, amit akartak.

²²A hó és jég ellenállt a tűz erejének, s el nem olvadt,
s megtudták, hogy a tűz, amely a jégesőben is égett,
és eső közben is villogott,
az ellenség termését tette tönkre.

²³Ugyanakkor meg is feledkezett a saját erejéről,
hogy az igazak táplálékhoz jussanak.

²⁴A természet ugyanis, amely neked, a teremtőnek szolgál,
megfeszíti erejét a bűnösök fenyítésére,
de lecsillapodik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.

²⁵Ezért akkor is, mindenné átváltozva,
a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt,
úgy, amint azt a hozzád fordulók kívánták,

²⁶hogy megtudják fiaid, kiket szerettél, Uram,
hogy nem a különféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert,
hanem igéd tartja meg azokat, akik benned bíznak.

²⁷Mert amit a tűz el nem tudott emészteni,
kevés napsugártól melegítve hamar elolvadt,

²⁸hogy mindenki megtudja: napkelte előtt kell áldani téged,
és virradatkor fordulni hozzád imával!

²⁹A háládatlan reménye ugyanis elolvad, mint a téli dér,
s elfolyik, mint a víz, amelynek nem veszik hasznát.