¹Más viszont, aki tengerre indul,
és szilaj hullámokat készül átszelni,
fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb,
mint a hajó, amely őt hordozza.

²Mert a haszonvágy eszelte ezt ki,
és hozzáértő ember bölcsessége építette,

³s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk,
mivel a tengeren is adtál utat,
és biztos ösvényt a hullámok között.

⁴Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni
még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.

⁵Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek,
még a silány fára is rábízzák az emberek életüket,
hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.

⁶Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték,
a világ reménysége hajóra menekült,
és kezed irányítása mellett
átmentette a nemző magot az utókornak.

⁷Mert áldott a fa, amely által igazság történik,

⁸de átok éri a kézzel alkotott bálványt,
és azt is, aki készítette.
Az egyiket azért, mert megalkotta,
a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.

⁹Egyaránt utálat Isten előtt
az istentelen és istentelen alkotása,

¹⁰és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.

¹¹Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek,
mert utálattá lettek Isten teremtményei közül,
kísértéssé lettek az emberek lelkének,
és tőrré a balgák lábának.

¹²Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata,
kitalálásuk az élet rákfenéje.

¹³Nem voltak ilyenek kezdettől fogva,
ezért nem is maradnak meg örökké.

¹⁴Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra,
hirtelen elmúlás vár rájuk.

¹⁵A keserű gyászban bánkódó atya ugyanis
a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette,
s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte,
és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.

¹⁶Idővel az istentelen szokás megszilárdult,
s e tévedést törvényként megtartották,
és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.

¹⁷Akiket pedig az emberek
nem tudtak szemtől szembe tisztelni,
mert távol laktak tőlük,
azok képmását a távolból elhozták,
a királyról, akit tisztelni akartak,
hű képet készítettek,
hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek,
mintha közöttük volna.

¹⁸Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya
olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték,

¹⁹mert, hogy megbízója kedvében járjon,
azon fáradozott művészetével,
hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.

²⁰A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig
most már istennek tartotta,
akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.

²¹Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé,
hogy az emberek akár érzelem,
akár uralkodó előtt meghajolva,
a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták.

²²És nem érik be azzal,
hogy megtévedtek Isten ismeretében,
hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek,
és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják!

²³Mert amikor gyermekeiket feláldozzák,
vagy titkos szertartásokat végeznek,
s eszeveszett vad tivornyákat űznek,

²⁴nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára,
az egyik a másikat irigységből megöli,
vagy házasságtöréssel keseríti.

²⁵Mindezek összekeverednek náluk,
vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság,
vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü,

²⁶a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről,
a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság,
a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.

²⁷Mert a gyalázatos bálványok imádása
minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése,

²⁸hisz vagy őrjöngnek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek,
vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek,

²⁹mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak,
nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.

³⁰Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek:
azért, hogy bálványokra hagyatkozva,
Istenről hamisan vélekedtek,
és mert hamisan esküdtek,
csalárdul megvetve az igazságot;

³¹mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek,
hanem a bűnösöknek járó büntetés
követi mindig az igaztalanok botlását.