¹Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.

A SZÖVETSÉG LÁDÁJÁNAK ELVESZTÉSE ÉS MEGMENEKÜLÉSE: 4,1-7,1

A szövetség ládája a filiszteusoknál

Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze

²és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert.

³Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: „Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.”

⁴Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Éli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.

⁵Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé.

⁶Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: „Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba,

⁷félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: „Isten jött a táborba!” Majd felsóhajtottak és azt mondták:

⁸„Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!

⁹Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!”

¹⁰Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből.

¹¹Az Isten ládáját is elfogták, s Éli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.

¹²Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel.

¹³Amikor odaért, Éli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város.

¹⁴Amikor Éli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: „Micsoda zsivaj hangja ez?” Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Élinek.

¹⁵Éli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme már úgy elhomályosodott, hogy nem látott.

¹⁶Azt mondta azért Élinek: „Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam.” Erre ő azt mondta neki: „Mi történt, fiam?”

¹⁷A hírhozó ezt felelte: „Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták.”

¹⁸Amikor ő az Isten ládáját említette, Éli hátraesett a kapu mellett székéből és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen.

¹⁹Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak.

²⁰Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: „Ne félj, mert fiút szültél.” Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk,

²¹hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: „Oda van Izrael dicsősége!”

²²Majd így szólt: „Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját!”