Dávid Ahimeleknél

¹Felkerekedett erre Dávid és elment, Jonatán pedig visszament a városba.

²Így Dávid Nóbba, Ahimelek paphoz jutott. Ahimelek azonban meghökkent, hogy Dávid odajött és azt mondta neki: „Miért vagy egyedül, s miért nincs senki sem veled?”

³Azt mondta erre Dávid Ahimelek papnak: „Megbízott engem valamivel a király, de azt mondta: »Senki se tudja meg a dolgot, amiért elküldelek, s hogy milyen parancsokat adtam neked.« Éppen azért a legényeket erre és erre a helyre rendeltem.

⁴Nos tehát, ha van valami a kezednél, adj vagy öt kenyeret nekem, vagy valami mást, amit tudsz.”

⁵A pap azt felelte Dávidnak: „Közönséges kenyér nincs a kezemnél, csak szent kenyér. Tiszták-e legényeid, főképpen asszonytól?”

⁶Dávid erre azt mondta neki: „Igen; ami az asszonyt illeti, megtartóztattuk magunkat tegnaptól és tegnapelőttől, amikor elindultunk, s a legények teste is tiszta volt, s bár ez az út közönséges, a holmi szempontjából ma ez is szent lesz.”

⁷Erre a pap szent kenyeret adott neki; nem volt ott ugyanis más kenyér, mint csak azok a kitett kenyerek, amelyeket elvettek az Úr színe elől, hogy meleg kenyereket tegyenek helyükbe.

⁸Ott volt azonban azon a napon egy ember Saul szolgái közül, benn az Úr hajlékában: egy Dóeg nevű edomita, Saul pásztorainak felügyelője.

⁹Azt mondta továbbá Dávid Ahimeleknek: „Van-e itt kezednél dárda vagy kard? Nem hoztam ugyanis magammal kardomat s fegyvereimet, mert a király ügye sürgős volt.”

¹⁰Azt mondta erre a pap: „Íme, a filiszteus Góliát kardja, akit megvertél a Terebint völgyben, itt van, betakarva egy ruhába az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert itt azon kívül más nincs.” Azt mondta erre Dávid: „Nincs több olyan, mint az, add csak ide!”

¹¹Dávid aztán felkerekedett, s még aznap elfutott Saul színe elől és Ákishoz, Gát királyához ment.

Dávid Gátban, Adullámban és Micpában

¹²Dávid láttára azonban Ákis szolgái, azt mondták uruknak: „Vajon nem ez-e Dávid, annak a földnek a királya? Nem ennek énekelték-e körtáncban, mondva:

Dávid Gátban, Adullámban és Micpában

»Megvert Saul ezret,

Dávid Gátban, Adullámban és Micpában

Dávid pedig tízezret?«”

¹³Dávid a szívére vette ezeket a szavakat, s nagyon megijedt Ákistól, Gát királyától.

¹⁴Éppen azért elváltoztatta arcát előttük, dülöngött kezük között, nekiütközött a kapuajtóknak, s nyálát szakállára csurgatta.

¹⁵Azt mondta erre Ákis a szolgáinak: „Látjátok, hogy ez az ember bolond: miért hoztátok hozzám?

¹⁶Szűkölködünk-e bolondokban, hogy ezt behoztátok, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be házamba?”