¹Fekvőhelyemen éjjelente

kerestem, akit szeret a lelkem.

Kerestem, de nem találtam.

²„Felkelek, járom a várost,

az utcáit és tereit,

keresem, akit szeret a lelkem!”

Kerestem, de nem találtam.

³Ott jártak a várost járó őrök.

„Láttátok-e, akit szeret a lelkem?”

⁴Alighogy elhagytam őket,

megleltem, akit szeret a lelkem,

megragadtam, el nem engedem,

amíg be nem viszem anyám házába,

édes szülőm kamrájába.

A vőlegény válasza

⁵Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai,

A vőlegény válasza

a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn:

A vőlegény válasza

fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,

A vőlegény válasza

amíg maga nem akarja!

HARMADIK ÉNEK: 3,6-5,1

A költő éneke

⁶Ki az, aki feljön a pusztából,

HARMADIK ÉNEK: 3,6-5,1

A költő éneke

⁶mintha füstoszlop lenne?

HARMADIK ÉNEK: 3,6-5,1

A költő éneke

Illatozva mirhától, tömjéntől,

HARMADIK ÉNEK: 3,6-5,1

A költő éneke

az árusok minden jó illatú szerétől?

⁷Íme, Salamon hordszéke,

hatvan vitéz van körülötte

Izrael erősei közül.

⁸Megannyian kardforgatók,

hadban járatosak;

mindnek kard van az oldalán

az éj rémei miatt.

⁹Gyaloghintót készített magának Salamon király

a Libanon fáiból,

¹⁰lábait ezüstből készítette,

a támláját aranyból, ülését bíborból;

gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.

¹¹Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei,

Salamon királyt a koronával,

amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján,

szíve vígságának napján!