¹Virág vagyok a mezőn,

és liliom a völgyben.

²Amilyen a liliom a tövisek között,

olyan a kedvesem a leányok között!

³Mint az almafa az erdő fái között,

olyan a kedvesem az ifjak között:

árnyékában kívánok én megtelepedni,

és gyümölcse édes az ínyemnek.

⁴Bevitt engem a bor házába,

s a felirata fölöttem: szerelem.

⁵Üdítsetek szőlőskaláccsal,

frissítsetek almával,

mert beteg vagyok a szerelemtől!

⁶Balkeze a fejem alatt,

és jobbjával átölel engem.

⁷Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai,

a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn:

fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,

amíg maga nem akarja!

MÁSODIK ÉNEK: 2,8-3,5

A menyasszony éneke

⁸Csitt! A kedvesem íme, itt jön!

MÁSODIK ÉNEK: 2,8-3,5

A menyasszony éneke

Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!

⁹Olyan a kedvesem, mint a gazella,

mint a szarvasborjú,

már itt is áll a házunk mögött,

benéz az ablakon, nézdel a rácson át.

¹⁰Íme, a kedvesem szól nekem:

„Kelj fel szaporán, szerelmem!

Jöjj, galambom, szépségem!

¹¹Mert a tél már elmúlt,

az eső elállt, elvonult,

¹²földünkön előbújnak a virágok,

eljött a szőlőmetszés ideje,

s a gerle szava hallatszik a határban.

¹³A füge már kihajtja első gyümölcsét,

s a virágzó szőlő illatot áraszt.

Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!

¹⁴Te, galambom a sziklaüregben,

a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat,

hadd halljam hangodat!

Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!”

¹⁵Fogjátok el nekünk a rókakölyköket,

mert feldúlják a szőlőt,

pedig a szőlőnk már virágzik!

¹⁶Enyém a kedvesem, és én az övé!

Élvezi a liliomokat,

¹⁷amíg a nappal szellője meg nem rezdül,

s az árnyak el nem szállnak.

Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella,

úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.