¹Halljátok e szót, mellyel gyászdalt zengek fölöttetek,
Izrael háza!
Elesett és nem kel fel többé

²Izrael szűz leánya;
leverve fekszik földjén, és nincs senki sem,
aki talpra állítaná.

³Mert így szól az Úr Isten:
»A városban, amelyből ezren vonultak ki,
százan maradnak meg;
és amelyből százan vonultak ki,
tízen maradnak meg
Izrael házának.«

⁴Bizony így szól az Úr Izrael házához:
»Engem keressetek, és akkor éltek!

⁵És ne keressétek Bételt,
Gilgálba se menjetek,
Beersebába se járjatok,
mert Gilgál fogságba kerül,
és Bétel semmivé lesz.

⁶Az Urat keressétek, és akkor éltek! –
különben rátör József házára, mint a tűz,
és olthatatlanul megemészti Bételt,

⁷Ürömmé változtatjátok a jogot,
és az igazságot a földre terítitek!

⁸Aki alkotta a Göncöl szekerét és a Kaszást,
hajnalra fordítja a sötétséget
s a nappalt éjjelre változtatja,
aki hívja a tenger vizeit
és kiönti őket a föld színére:
az Úr annak a neve!

⁹Ő az, aki elpusztítja az erőst,
és pusztulást hoz a hatalmasra.

¹⁰Gyűlölik ők azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban,
és utálják azt, aki igazságot beszél.

¹¹Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt
és gabonaadót szedtetek tőle:
építsetek bár kockakövekből házakat,
nem laktok bennük!
Ültessetek bár termékeny szőlőket,
nem isszátok borukat!

¹²Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok,
és nagyok a ti bűneitek;
ellenségei vagytok az igaznak,
megvesztegetést fogadtok el,
és elnyomjátok a kapuban a szegényeket.

¹³Ezért okos ember hallgat ebben az időben,
mert gonosz idő ez!

¹⁴A jót keressétek, ne a rosszat,
és akkor éltek;
és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene,
úgy, amint mondtátok.

¹⁵Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
állítsátok helyre az igazságot a kapuban;
talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain.«

¹⁶Ezért így szól az Úr,
a Seregek Istene, az Úr:
»Minden téren sírás lesz,
és minden utcán így szólnak: ‘Jaj, jaj!’
és gyászra hívják a szántóvetőt,
és siralomra azokat, akik siránkozni tudnak.

¹⁷És siralom lesz minden szőlőben,
ha én átvonulok rajtad!«
– mondja az Úr.

¹⁸Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját!
Mire lesz nektek az Úr napja?
Sötétség az, nem világosság,

¹⁹olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül,
és medve jön vele szembe;
vagy mint amikor bemegy a házba
és kezével a falnak támaszkodik,
és megharapja a kígyó.

²⁰Nemde sötétség az Úr napja, nem pedig világosság,
és homály, amelyben nincsen fényesség.

²¹Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket,
ünnepségeitek nem tetszenek nekem.

²²Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem:
ajándékaitokat el nem fogadom;
kövér békeáldozataitokra nem tekintek.

²³Vidd el előlem énekeid zaját,
hárfád zenéjét meg nem hallgatom.

²⁴Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz,
és az igazság, mint a sebes patak.

²⁵Vajon mutattatok-e be nekem vágó- és ételáldozatokat
a pusztában negyven esztendőn át, Izrael háza?

²⁶Vihetitek majd Moloch sátrát, isteneteknek, Refánnak csillagát,
a képeket, melyeket magatoknak csináltatok;

²⁷mert Damaszkuszon túlra száműzlek titeket«
– mondja az Úr,
a Seregek Istene az ő neve.