A vezetők bűnei

¹Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon,
és nektek, elbizakodottaknak, Szamaria hegyén,
ti előkelők, a nép főemberei,
akikhez folyamodik Izrael háza!

²Menjetek el csak Kalnéba és nézzetek körül,
menjetek onnan Nagy-Emátba,
menjetek le a filiszteus Getbe,
különbek vagytok-e ezeknél az országoknál?
Vajon szélesebbek-e határaik a ti határaitoknál?

³Ti távolnak gondoljátok a veszedelem napját,
és az erőszak uralmát közelebb hoztátok!

⁴Elefántcsontágyakban lustálkodnak,
és kereveteken henyélnek;
lakmároznak a nyáj bárányaiból,
és a csorda borjúiból.

⁵Danolásznak hárfaszó mellett –
azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak –,

⁶serlegekből isszák a bort,
a legfinomabb kenettel kenik meg magukat,
és semmit sem törődnek József romlásával.

⁷Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe,
és véget ér a henyélők tobzódása.

⁸Megesküdött az Úr Isten saját magára:
»Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:
Utálom Jákob kevélységét,
gyűlölöm várait,
és kiszolgáltatom a várost lakóival együtt.«

⁹Ha tíz ember marad is egy házban,
az is meghal!

¹⁰És amikor felemeli és elégeti őt rokona,
hogy kivigye csontjait a házból,
így szól majd ahhoz, aki a ház belsejében van:
»Van-e még valaki nálad?«,
Az úgy felel: »Nincs!« – akkor ő azt mondja neki: »Hallgass!« –,
s nem lesz, aki megemlékezzen az Úr nevéről.

¹¹Mert íme, az Úr parancsot ad,
és romba dönti a nagy házakat,
és darabokra zúzza a kis házakat.

¹²Vajon vágtathatnak-e a lovak a kősziklákon,
vagy lehet-e ott szántani ökrökkel?
Bizony! Ti keserűséggé változtattátok a jogot,
és ürömmé az igazság gyümölcsét.

¹³Örültök Lodabárnak,
azt mondjátok:
»Vajon nem a saját erőnkből
szereztük-e meg magunknak Karnaimot?«

¹⁴»Bizony, íme, én népet támasztok ellenetek, Izrael háza
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
és az összetör titeket
Emát határától az Araba völgyéig.«