¹Dávid dicséret-éneke. A ki a Fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad.

²Mondhatja az Úrnak: Oltalmazóm vagy te és segítségem; én Istenem, őbenne bízom.

³Valóban ő megszabadított engem a vadászok tőréből és a súlyos veszélytől.

⁴Vállaival megárnyékoz téged, és az ő szárnyai alatt biztos vagy.

⁵Paizs gyanánt vesz téged körűl az ő igazsága; nem fogsz félni az éjjeli rémtől,

⁶a nappal repülő nyiltól, a sötétben járó vésztől, és a déli gonosz támadásától.

⁷Ezeren hullanak el oldalad mellől, és tizezeren jobbod felől: tehozzád pedig nem fog közeledni;

⁸hanem szemeiddel nézed, és a bűnösök diját meglátod.

⁹Mert te vagy, Uram, én reményem; ha a Fölségest választottad magadnak menedékűl,

¹⁰nem járul hozzád veszedelem, és csapás nem közeledik hajlékodhoz.

¹¹Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden útadban.

¹²Kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.

¹³Áspison és basiliskuson fogsz járni, s az oroszlánt és sárkányt tapodod.

¹⁴„Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom őt, mert megismerte az én nevemet.

¹⁵Hozzám kiált, és én meghallgatom őt; vele vagyok a szorongatásban; megmentem és megdicsőitem őt.

¹⁶Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki az én szabadításomat.“