1Az ezrahi Étan oktatása.
2Az Úr irgalmasságait mindörökké éneklem, nemzedékről nemzedékre hirdetni fogom igazságodat az én számmal.
3Mert azt mondottad: Az irgalmasság örökre megállapíttatik mennyekben, el van készítve igazságod azokban.
4Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
5Megalapítom a te ivadékodat és megerősítem székedet nemzedékről nemzedékre.
6Hirdetni fogják, Uram, az egek csodatételeidet, és igazvoltodat a szentek gyülekezetében.
7Mert ki hasonlítható a felhőkben az Úrhoz? ki lesz hasonló Isten fiai közt az Istenhez?
8Az Isten, ki a szentek tanácsában dicsőíttetik, nagy és rettenetes mindazok fölött, kik körötte vannak.
9Erők Ura Istene! ki hasonló hozzád? hatalmas vagy, Uram! és a te igazságod környezetedben.
10Te uralkodol a tenger hatalmasságán, és habjai dagályát te csendesíted le.
11Te megalázod a kevélyt, mint a sebesűltet, a te erőd karjaival ide s tova hányod ellenségeidet.
12Tieid az egek, és tied a föld; a föld kerekségét, s a mi azt betölti, te alapítottad;
13az éjszakot és a tengert te teremtetted; Tábor és Hermon a te nevedben örvendenek.
14Hatalmas a te karod. Erősödjék meg kezed, és magasztaltassék föl a te jobbod.
15Jog és igazság a te széked alapja; irgalom és valóság járnak orczád előtt.
16Boldog nép az, mely tud vigadozni; Uram! a te orczád világosságában járnak ők,
17és a te nevednek örvendeznek egész nap, és igazságodban fölmagasztaltatnak.
18Mert erejök dicsősége te vagy, és jóvoltodból emelkedik föl a mi szarvunk;
19mert az Úr fölvett bennünket, Izrael Szente a mi királyunk.
20Akkor látomásban szólottál szenteidnek, és mondád: Segítséget adtam a hatalmasnak, és fölmagasztaltam a választottat népem közől.
21Találtam Dávidot az én szolgámat, szent olajommal kentem fel őt.
22Mert az én kezem megsegíti őt, és karom megerősíti őt.
23Semmire sem megy vele az ellenség, és a gonoszság fia nem mer ártani neki.
24És összevágom orczája előtt ellenségeit, és gyülölőit megszalasztom.
25És az én valóságom és irgalmam vele lesz; és nevemben föl fog emelkedni szarva.
26És a tengerre teszem az ő kezét, és jobbját a folyóvizekre.
27Ő segítségűl hí engem: Te Atyám vagy, Istenem, és üdvöm oltalma!
28És én elsőszülötté teszem őt, fölebbvalóvá a föld királyainál.
29Örökké megtartom neki irgalmasságomat, és szövetségemet híven őneki.
30És ivadékát örökkévalóvá teszem, és királyi székét, mint az ég napjait.
31De ha fiai elhagyják törvényemet, és nem járnak itéleteimben,
32ha rendeléseimet megfertőztetik, és parancsaimat nem tartják:
33meglátogatom vesszővel gonoszságaikat, és vereségekkel az ő bűneiket.
34Azonban irgalmasságomat nem veszem el tőle, és nem szegem meg igazmondásomat,
35sem nem hamisítom meg szövetségemet, s a mi ajakimon kijő, nem teszem érvénytelenné.
36Egyszer megesküdtem az én szentségemre; hazudok-e Dávidnak?
37Az ő ivadéka örökké megmarad,
38és királyi széke, mint a nap, az én szemem előtt, és mint a teljes hold mindörökké; s ama hűséges tanú az égen.
39Te pedig megvetetted és megutáltad, távol tartottad a te fölkentedet,
40fölforgattad a te szolgád szövetségét, megfertőztetted a földön az ő szentélyét,
41lerontottad minden kerítését, erősségébe félelmet helyeztél;
42megrabolta őt minden útonjáró, gyalázattá lett szomszédainak.
43Fölemelted az ő nyomorgatói jobbját, örömet szerzettél minden ellenségének,
44elvetted fegyverének segítségét, és nem segítetted őt a hadban.
45eltörlötted az ő tisztaságát, és székét a földre vetetted,
46megrövidítetted ideje napjait, elborítottad őt gyalázattal.
47Meddig fordúlsz el, Uram, egészen? fölgyúlad-e mint a tűz a te haragod?
48Emlékezzél meg, mi az én mivoltom; hiába alkottad-e mind az emberek fiait?
49Melyik ember az, ki él, és halált nem látand? megmenti-e lelkét a pokol kezéből?
50Hol vannak a te régi irgalmasságaid, Uram! a mint megesküdtél Dávidnak igazvoltodra?
51Emlékezzél meg, Uram, a te szolgáid gyalázatáról (mit kebelemben hordozok) annyi sok nemzettől,
52hogy gúnyolnak, Uram, a te ellenségeid, s kigúnyolják a te fölkented balsorsát.
53Áldassék az Úr mindörökké. Úgy legyen, úgy legyen.