¹Végig, Kóre fiainak, zsoltár.

²Megáldottad, Uram, a te földedet; elfordítottad Jákob fogságát,

³megbocsátottad a te néped gonoszságát, elfödözted minden vétköket,

⁴megenyhítetted minden haragodat, eltértél a te haragod hevétől.

⁵Téríts meg minket, szabadító Istenünk! és fordítsd el rólunk haragodat.

⁶Vajjon örökké fogsz-e ránk haragudni? vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre?

⁷Isten! ha te hozzánk fordúlsz, fölélesztesz minket; és a te néped örvendeni fog benned.

⁸Mutasd meg, Uram, nekünk irgalmasságodat; és szabadításodat adjad nekünk.

⁹Meghallom, mit szól az Úr Isten: békeséget szól ő népének és az ő szenteinek és azoknak, kik szivökbe térnek. .

¹⁰Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, hogy dicsőség lakjék a mi földünkön.

¹¹Az irgalom és igazság találkoznak; az igazság és béke megcsókolják egymást.

¹²A hűség a földből ered, és az igazság mennyből letekint.

¹³Mert az Úr jót ad, és a mi földünk megadja gyümölcsét.

¹⁴Igazság jár előtte, és annak útján lépdel.