¹Dávid imádsága. Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; mert nyomorúlt és szegény vagyok én.

²Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; szabadítsd meg benned bízó szolgádat, én Istenem!

³Könyörűlj rajtam, Uram! mert egész nap hozzád kiáltok.

⁴Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert, Uram, tehozzád emelem lelkemet.

⁵Mert te, Uram, jóságos vagy és kegyes, és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségűl hínak.

⁶Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, és figyelmezz az én könyörgésem szavára.

⁷Szorongásom napján hozzád kiáltok; mert te meghallgatsz engem.

⁸Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, és nincs a te cselekedeteidhez.

⁹A nemzetek, kiket alkottál, mind eljőnek és imádkozni fognak előtted, Uram, és dicsőítik majd a te nevedet.

¹⁰Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; te vagy Isten egyedűl.

¹¹Vezess engem, Uram, a te útadon, és igazságodban fogok járni; vigadjon az én szivem, hogy félje a te nevedet.

¹²Hálát adok neked, Uram, Istenem, teljes szivemből, és dicsőítem a te nevedet mindörökké.

¹³Mert nagy a te irgalmasságod énrajtam, és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből.

¹⁴Isten! a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; és nem tart téged szemei előtt.

¹⁵De te, Uram Isten, könyörűlő vagy és irgalmas, tűrő és nagy irgalmú és igazságos;

¹⁶tekints rám, és könyörűlj rajtam; add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát.

¹⁷Add jelét irántam való jóságodnak, hogy lássak azt, kik engem gyülölnek, és szégyenűljenek meg; mert, Uram, te segítesz és megvígasztalsz engem.