¹Végig, sajtókra, zsoltár Kóre fiainak.

²Mely kellemesek a te hajlékaid, erők Ura!

³Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után. Szivem és testem örvendeznek az élő Istenben.

⁴Mert a veréb talál magának házat, és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze, – én a te oltáraidat, erők Ura, királyom és Istenem!

⁵Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! örökön örökké dicsérnek tégedet.

⁶Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. Fölmenetekről gondolkodik szivében,

⁷a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.

⁸Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, míg meglátják az istenek Istenét Sionban.

⁹Erők Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe, Jákob Istene!

¹⁰Mi oltalmazó Istenünk! tekints és nézz a te fölkented orczájára;

¹¹mert jobb egy nap a te tornáczaidban ezereknél. Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, mint lakni a bűnösök hajlékiban.

¹²Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;

¹³nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. Oh erők Ura! boldog ember az, ki benned bízik.