¹Azaf zsoltár-éneke.

²Isten! ki hasonló hozzád? ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten!

³mert íme a te ellenségeid fölzendűltek, és a kik gyűlölnek téged, fejöket fölemelték.

⁴A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, és a te szenteid ellen ármánykodnak.

⁵Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közől, és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.

⁶Mert egyakarattal tanácskoznak, szövetséget kötnek együtt ellened

⁷az idumeusok hajlékai és az izmaeliták, Moáb és az agarenusok.

⁸Gébal és Ammon és Amalek, az idegenek Tírus lakóival.

⁹Asszur is velek jő, segítségűl lettek Lót fiainak.

¹⁰Cselekedjél velök, mint Madiánnal és Sisarával, mint Jábinnal Cisszon patakánál.

¹¹Kik elvesztek Endorban, s lettek mint a föld ganéja.

¹²Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel és Zebeével és Szalmanával; minden fejedelmökkel,

¹³Kik azt mondják: Bírjuk örökségűl az Isten szentélyét.

¹⁴Én Istenem! tedd őket olyanokká, mint a forgatag, és mint a pozdorja a szél szine előtt.

¹⁵Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, és mint a hegyeket fölégető láng:

¹⁶úgy üldözd őket a te viharod által, és zavard össze haragod által.

¹⁷Töltsd be orczájokat gyalázattal, hogy keressék, Uram, a te nevedet.

¹⁸Pirúljanak és réműljenek el örökön örökre; és szégyenűljenek meg és veszszenek el.

¹⁹És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, te vagy egyedűl Fölséges az egész földön.