¹Végig, azoknak, kik át fognak változni, Azaf bizonyságtétele, zsoltár.

²Ki Izraelt legelteted, halljad; ki Józsefet vezeted, mint a juhot, ki a kerubok fölött ülsz, jelenj meg

³Efraim, Benjamin és Manassze előtt; ébreszd föl hatalmasságodat, és jőj el, hogy megszabadíts minket.

⁴Isten! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.

⁵Erők Ura Istene! meddig fogsz haragudni szolgád imádsága fölött?

⁶Könyhullatás kenyerével étetsz-e minket, és könyeket adsz-e nekünk italúl mértékkel?

⁷Ellenmondásúl helyeztél minket szomszédinknak, és ellenségeink gúnyolnak minket.

⁸Erők Istene! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.

⁹Szőlőt hoztál át Egyiptomból, kiűzted a nemzeteket, és elültetted azt.

¹⁰Az út vezére voltál színe előtt, és elültetted gyökereit, és betöltötte a földet,

¹¹árnyéka befödte a hegyeket, és ágai az Isten czedrusait,

¹²kiterjeszté vesszeit a tengerig, és csemetéit a folyóig.

¹³Miért bontottad el sövényét, hogy szaggassák azt mindnyájan, kik az úton átmennek?

¹⁴Földúlja azt az erdei kan, és a magányos vad elpusztítja azt.

¹⁵Erők Istene! térj vissza; tekints le mennyből, és nézd, és látogasd meg e szőlőt,

¹⁶és végezd el azt, melyet a te jobbod ültetett, az ember fiára nézve, kit magadnak megerősítettél.

¹⁷Ő tűzzel fölgyujtatott és aláásatott. Orczád dorgálásától elvesznek.

¹⁸Legyen kezed a te jobbod férfián, és az ember fián, kit magadnak megerősítettél.

¹⁹És nem távozunk el tőled, te megelevenítesz minket, és nevedet segítségűl fogjuk híni.

²⁰Erők Ura Istene! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.