¹Végig, a sajtókra, önmaga Azaf zsoltára.

²Örvendezzetek a mi segitő Istenünknek; örűljetek Jákob Istenének.

³Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, kellemes hárfát czitarával.

⁴Fujjatok harsonát az újhold napján, a ti ünneptek jeles napján.

⁵Mert parancsolat ez Izraelben, és törvény Jákob Istenétől.

⁶Bizonyságúl rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földéről; hol nyelvet hallott, melyet nem értett.

⁷Elfordította hátát a terhektől, midőn kezei kosárral szolgáltak.

⁸A szorongatásban segítségűl híttál engem, és megszabadítottalak tégedet; meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.

⁹Halljad, én népem! és bizonyságot teszek neked; Izrael! ha engem hallgatsz,

¹⁰nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.

¹¹Mert én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről; tátsd föl szádat, és betöltöm azt.

¹²De az én népem nem hallgatott szavamra, és nem figyelmezett rám Izrael.

¹³És az ő szivök kivánságaira hagytam őket, és öntanácsaink szerint jártak.

¹⁴Ha az én népem rám hallgatandott, ha Izrael utaimon járandott,

¹⁵igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, és szorongatóira vetettem volna kezemet.

¹⁶Az Úr ellenségei hizelegnének neki; és jólétök ideje örökké tartana;

¹⁷és a gabona javával táplálná őket, és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.