¹Azaf oktatása. Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; hajtsátok fületeket az én szám igéire.

²Megnyitom számat példabeszédekben, titkos dolgokat szólok kezdettől.

³A miket hallottunk és értettünk, és atyáink beszélettek nekünk, –

⁴nincsenek eltitkolva azok fiaitól a következő nemzedékben. Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát és csodatetteit, melyeket cselekedett;

⁵hogy bizonyságot támasztott Jákobban, és törvényt adott Izraelben. Mennyit parancsolt atyáinknak tudtúl adatni fiaik előtt,

⁶hogy tudja a következő nemzedék, a fiak, kik születnek, és felnőnek, és elbeszélik fiaiknak:

⁷hogy az Istenben helyezzék reménységöket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, és keressék az ő parancsait,

⁸és ne legyenek, mint atyáik, gonosz és boszantó nemzedék; oly nemzedék, melynek szive nem volt igaz, és melynek lelke nem volt hiv az Istenhez,

⁹mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, de visszafordúltak a harcz napján.

¹⁰Nem tartották meg az Isten szövetségét, és nem akartak az ő törvényében járni,

¹¹és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.

¹²Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földén Tanis mezején.

¹³Áthasította a tengert, és átvitte őket, és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.

¹⁴És nappal felhő által vezette őket, és egész éjjel tűz világítása által.

¹⁵A kősziklát megrepesztette a pusztában, és megitatta őket, mint nagy mélységből.

¹⁶És vizet fakasztott a kősziklából, és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.

¹⁷És mégis folyvást vétkeztek ellene, haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.

¹⁸És kisértették az Istent szivökben, midőn lelköknek ételt kértenek;

¹⁹és gonoszúl szólottak az Istenről, mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?

²⁰Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, és patakok áradtak: vajjon adhat-e kenyeret is, vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?

²¹Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;

²²mert nem hittek az Istenben, és nem bíztak az ő szabadításában.

²³És parancsolt onnan felől a felhőknek, és megnyitá az ég ajtait,

²⁴és mannát hullatott nekik eledelűl, és mennyei kenyeret adott nekik.

²⁵Az angyalok kenyerét ette az ember; eledelt küldött nekik bőséggel.

²⁶Elvivé a napkeleti szelet az égről, és elhozá erejével a délit.

²⁷És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.

²⁸És táboruk közepére estek az ő sátoraik körűl.

²⁹És evének, és igen jóllakának, és kivánságukat teljesíté,

³⁰és nem csalatkoztak meg kivánságukban. De még szájokban volt étkök,

³¹és már az Isten haragja rájok szállott, és megölé azok kövéreit, Izrael választottait megakadályozá.

³²Mindezek mellett mégis vétkeztek, és nem hittek az ő csodáinak.

³³És elfogytak napjaik hiúságban, és esztendeik sietséggel.

³⁴Midőn ölte őket, keresték őt, és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,

³⁵és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjök, és a fölséges Isten az ő megváltójok.

³⁶De csak szájokkal szerették őt, és nyelvökkel hazudtak neki.

³⁷Mert szivök hozzája nem volt igaz, és nem találtattak hiveknek az ő szövetségében.

³⁸Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, és nem veszti el őket. És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, és nem gerjeszté föl egészen haragját,

³⁹és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, elenyésző és vissza nem térő lehelet.

⁴⁰Hányszor búsították őt a pusztában, s indították őt haragra a vizetlen helyen?

⁴¹És újra meg újra kisértették az Istent, és Izrael Szentét boszantották.

⁴²Nem emlékeztek meg az ő kezéről, ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,

⁴³mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, és csodáit Tanis mezején,

⁴⁴midőn vérré változtatta azok folyóvizeit és árjait, hogy nem ihattak;

⁴⁵mindenféle legyet bocsátott rájok, mely megemészté őket; és békát, mely elpusztitá őket;

⁴⁶és a ragyának adá gyümölcsüket, és termesztményeiket a sáskának;

⁴⁷és elverte jégesővel szőlőiket, és szederfáikat dérrel;

⁴⁸és a jégesőnek adá barmaikat, és jószágukat a tűznek;

⁴⁹midőn rájok bocsátotta boszankodása haragját, a boszankodást és haragot és szorongatást, – csapásokat a gonosz angyalok által;

⁵⁰midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kimélte a haláltól lelköket, és barmaikat a halálnak szánta;

⁵¹és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földén, minden munkájok zsengéit Kám hajlékaiban;

⁵²és elvitte népét, mint a juhokat, és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,

⁵³és kivezette őket reménységben, és nem féltek; és ellenségeiket a tenger elborította;

⁵⁴és bevitte őket megszenteltetése hegyére, a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett; és kiűzte szinök elöl a nemzeteket, és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;

⁵⁵és megtelepité azok hajlékiban Izrael nemzetségeit,

⁵⁶és ők kisértették és boszantották a fölséges Istent, és nem őrzötték meg bizonyságait,

⁵⁷és elfordúltak, és nem tarták meg a kötést, mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordúltak.

⁵⁸Haragra indíták őt halmaikon, és faragott képeikkel boszuállásra ingerlék őt.

⁵⁹Meghallotta ezt Isten, és megvetette és igen megútálta Izraelt,

⁶⁰és elhagyta Silóban hajlékát, az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,

⁶¹és fogságra adá azok erejét, és azok szépségét az ellenség kezeibe,

⁶²és fegyver alá juttatta népét, és örökségét megvetette.

⁶³Ifjait tűz emésztette meg; és szűzeit senki sem siratta.

⁶⁴Papjai fegyver által hullottak el; és özvegyeiken senki sem siránkozott.

⁶⁵Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, mint a bortól megrészegűlt hatalmas.

⁶⁶És megveré ellenségeit hátúl; örök gyalázatot tett rajtok.

⁶⁷És megvetette József hajlékát, és nem választá Efraim nemzetségét;

⁶⁸hanem Júda nemzetségét választotta, Sion hegyét, melyet szeretett.

⁶⁹És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, melyet örökre alapított.

⁷⁰És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, a tejelők mögűl hozta el őt,

⁷¹hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, és örökségét, Izraelt.

⁷²És legeltette őket szivének ártatlanságában, és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.