¹Végig, Azaf dicsérő zsoltára. Ének az asszíriusokról.

²Ismeretes az Isten Judeában; Izraelben nagy az ő neve.

³És békeségben vagyon az ő helye, és lakása Sionban.

⁴Ott törte össze a kézívek hatalmát, a paizst, kardot és hadat.

⁵Midőn te csodálatosképen világítottál az örök hegyekről,

⁶a balgatag szivűek mind megháborodtak. Aludták álmukat, és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben.

⁷A te feddésedtől, Jákob Istene! elaludtak, kik lovon ültek.

⁸Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, mihelyest haragszol?

⁹Mennyből hallattad az itéletet; a föld megrendűlt és elcsendesedett,

¹⁰midőn az Isten fölkelt itéletre, hogy megszabadítson a földön minden szelídet.

¹¹Az ember bősz gondolata is dicsér téged, és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.

¹²Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratok- Isteneteknek, mindnyájan, kik köröskörűl ajándékokat hoztok a rettenetesnek,

¹³ki elveszi a fejedelmek lelkét, ki rettenetes a föld királyainál.