¹Végig „Ne veszíts el!“ Azaf ének-zsoltára.

²Hálát adunk neked, Isten! hálát adunk, és segítségűl híjuk a te nevedet; hirdetjük csodáidat.

³„Mikor az idő itt leend, én igazsággal fogok itélni;

⁴„akkor megolvad a föld és mindnyájan, kik azon laknak; mert én erősítettem meg annak oszlopait.“

⁵Azért mondom a gonoszoknak: Ne cselekedjetek gonoszúl; és a vétkezőknek: Ne emeljétek föl szarvatokat.

⁶Ne emeljétek föl magasan szarvatokat; ne szóljatok az Isten ellen hamisságot.

⁷Mert sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyekről –

⁸mivelhogy Isten a biró. Ezt megalázza, és amazt fölmagasztalja;

⁹mert kehely van az Úr kezében, tele vegyített színborral, és tölt egyfelé és másfelé, mindazáltal söpreje nem fogyott el, a föld minden bűnösei fogják inni.

¹⁰Én pedig hirdetni fogom ezt mindörökké, énekelni fogok Jákob Istenének.

¹¹A bűnösök minden szarvát letöröm, és az igazak szarvai föl fognak emelkedni.