¹Végig Dávid zsoltára; Jeremiás és Ezekiel éneke a fogságba vitt nép számára, midőn kiköltözni kezdettek.

²Téged illet a dicséret, Isten! Sionban; és neked teljesítik a fogadást Jerusalemben.

³Mert te meghallgatod az imádságot; tehozzád folyamodik minden ember.

⁴A gonosz cselekedetek hatalmat vettek rajtunk; de te megkegyelmezesz istentelenségeinknek.

⁵Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz; a te tornáczaidban fog lakni; eltelünk házad javaival; szent a te templomod,

⁶csodálatos az igazságban. Hallgass meg minket, szabadító Istenünk! te reménye a föld minden határának, és a messze tengernek.

⁷Te alapítád meg a hegyeket erőddel, ki fel vagy övezve hatalmassággal;

⁸fölháborítod a tenger mélységét, az ő habjai zúgását. Zavarba jőnek a nemzetek,

⁹és félni fognak jeleidtől, kik a határokon laknak; hol a nap felköltét és lenyugtát örvendetessé teszed.

¹⁰Megtekinted a földet és elárasztod; nagyon gazdaggá teszed azt. Isten folyója tele van vizekkel, te készíted el nekik az élelmet; mert így van a föld elrendezve.

¹¹Barázdáit megáztatod, termését megsokasítod; az eső csorgásán örvendez a termő föld.

¹²Megáldod kegyességeddel az esztendő koszorúját; és mezeid megtelnek bőséggel.

¹³Megkövérednek a puszták legelői, és a halmok vigasággal övezkednek körűl.

¹⁴A legelőt juhnyájak lepik el, és a völgyek bővelkednek gabonával; minden örvend és éneket zengedez.