¹Végig Dávid zsoltára.

²Hallgasd meg, Isten! az én imádságomat, mikor könyörgök; az ellenség félelmétől mentsd meg lelkemet.

³Te oltalmazasz engem a roszalkodók gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától.

⁴Mert megélesítik nyelveiket, mint a kardot; megvonják a kézíjat, a keserű szert,

⁵hogy lövöldözzék titkon az ártatlant.

⁶Hirtelen meglövik őt, és nem félnek; megerősítik magokat a gonosz dologban; beszélnek, hogy tőröket vessenek, és mondják: Ki látja azokat?

⁷Gonoszban törik fejöket, a fondorkodók elfáradnak az ármánykodásban, s az ember szive fölemelkedik;

⁸de az Isten fölmagasztaltatik. Kisdedek nyilai az ő sebesítésök.

⁹és nyelveik megerőtlenednek önmagok ellen. Eliszonyodnak mindnyájan, kik őket látják.

¹⁰és minden ember fél, és hirdeti az Isten cselekedeteit, és elismeri az ő tetteit.

¹¹Az igaz örvendeni fog az Úrban, és benne bízni, és dicsértetni fog minden igaz szivű.