¹Végig a föltámadás zsoltár-éneke. Örvendezzetek az Úrnak, minden föld!

²mondjatok dicséretet az ő nevének; tegyétek dicsőségessé dicséretét.

³Mondjátok az Istennek: Mely rettenetesek a te cselekedeteid, Uram! a te erőd nagysága miatt hízelkedni fognak neked ellenségeid.

⁴Az egész föld imádjon téged és énekeljen neked; mondjon dicséretet a te nevednek.

⁵Jőjetek, és lássátok az Isten műveit; rettenetes ő tanácsaiban az emberek fiai fölött.

⁶Ki a tengert szárazzá változtatta, a folyóvizen lábbal mentek át; ott vigadtunk őbenne.

⁷Ki saját ereje által uralkodik mindörökké, az ő szemei a nemzetekre néznek. Kik búsítják őt, föl ne fuvalkodjanak magokban.

⁸Áldjátok, nemzetek, a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicsérete szózatát.

⁹Ki engemet életben tartott, és nem hagyta ingadozni lábaimat.

¹⁰Mert megkisértettél minket, Isten! tűzzel próbáltál minket, mint próbáltatik az ezüst.

¹¹Tőrbe vittél minket, nyomorúságokat tettél hátunkra,

¹²embereket ültettél fejeinkre. Tűzön és vizen mentünk át, de kivezettél minket enyhűlésre.

¹³Bemegyek a te házadba égő áldozatokkal, teljesítem neked fogadásaimat,

¹⁴melyeket ajkaim kifejeztek, és az én szám mondott szorongásomban.

¹⁵Velős égőáldozatokat viszek neked a kosok jó illatszerével, tulkokat áldozok neked bakokkal.

¹⁶Jőjetek, halljátok mindnyájan, kik félitek az Urat, és elbeszélem, mennyit cselekedett az én lelkemmel.

¹⁷Hozzá kiáltottam számmal, és fölmagasztaltam őt nyelvemmel.

¹⁸Ha gonoszságra tekintettem volna szivemben, nem hallgatott volna meg az Úr.

¹⁹De meghallgatott az Isten, és könyörgésem szavára figyelmezett.

²⁰Áldott legyen az Isten, ki nem távoztatta el imádságomat és az ő irgalmát éntőlem.