¹Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása.

²Ha valóban igazságot szóltok, igazat itéljetek emberek fiai.

³De ti szivben gonoszságot míveltek; kezeitek igaztalanságokat szőnek a földön.

⁴Eltértek a bűnösök az anyaméhtől fogva, eltévedtek születés óta, s hazudságokat szólanak.

⁵Mérgök hasonló a kigyóéhoz, a siket áspiséhoz, mely bedugja füleit,

⁶hogy ne hallja a bűvölők szavát és a bűvöléshez értő varázslóét.

⁷Isten összetöri szájokban fogaikat; az oroszlánok zápfogait összerontja az Úr.

⁸Elenyésznek, mint a lefolyó viz; megvonja a kézíjat, és ők elvesztik erejöket.

⁹Mint az elolvadó viasz, szétfolynak, tűz hull rájok, és nem látják meg a napot.

¹⁰Mielőtt töviseitek bokorrá lennének, haragjában mintegy elevenen elnyeli őket.

¹¹Örvendeni fog az igaz, midőn látja a boszúállást; kezeit a bűnös vérében fogja mosni.

¹²És mondani fogja az ember: Van mégis gyümölcse az igaznak; van mégis Isten, ki őket megitéli a földön!