¹Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, midőn a barlangba futott Saul szine elől.

²Könyörűlj rajtam, Isten! könyörűlj rajtam; mert lelkem benned bízik; és szárnyaid árnyékában bízom, míg átvonúl a gonoszság.

³Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, ki jót tesz velem.

⁴Elküld mennyből, és megszabadít engem, gyalázatra adja az engem tapodókat; elküldi Isten az ő irgalmát és igazságát,

⁵és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közől, míg háborogva alszom; az emberek fiai közől, kiknek fogai fegyverek és nyilak, és nyelvök éles kard.

⁶Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön.

⁷Tőrt vetettek lábaimnak, és megalázták lelkemet; vermet ástak szemem előtt, és beestek abba.

⁸Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem énekelni, és dicséretet mondani.

⁹Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl, zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;

¹⁰hálát adok neked, Uram! a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között;

¹¹mert magasztos az égig a te irgalmad, és a felhőkig a te igazságod.

¹²Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön.