¹Végig a népért, mely a szentélytől távol volt, Dávid emlékirása, midőn őt a filiszteusok Getben tartóztatták.

²Könyörűlj rajtam, Isten! mert összetipor engem az ember; egész nap ostromolván, szorongat engem.

³Tipornak engem ellenségeim egész nap; mert sokan hadakoznak ellenem.

⁴A nap magasságától félek; mindazáltal én benned bízom.

⁵Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; nem félek, bármit tegyen nekem a test.

⁶Napestig káromolják szavaimat; minden gondolatjok ellenem van gonoszra.

⁷Lakást vesznek és elrejteznek; ők sarkamra vigyáznak. De a mint várják az én lelkemet,

⁸úgy ne szabadítsd meg őket semmiképen; haragban összezúzod a népeket, Isten!

⁹Az én életemet elbeszéltem neked; könyhullatásomat szined elé tetted, a mint meg is igérted.

¹⁰Azért térnek hátra az én ellenségeim, a mely nap segítségűl hílak téged, ime én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.

¹¹Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.

¹²Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, melyeket megadok a te dicséretedre;

¹³mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstől, hogy kedves legyek Isten előtt az élők világosságában.