¹Végig azért, ki örökséghez jut. Dávid zsoltára.

²Igéimet vedd füleidbe, Uram! értsd meg kiáltásomat.

³Figyelmezz könyörgésem szavára, én királyom és én Istenem!

⁴mert neked könyörgök; Uram! reggel meghallgatod az én szómat.

⁵Reggel eléd állok, és nézek; mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.

⁶Sem gonosztevő nem lakik melletted, sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.

⁷Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, elveszted mind, kik hazudságot szólnak. A vérszopó és álnok férfiat útálja az Úr.

⁸Én pedig irgalmad sokaságában bemegyek a te házadba: imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.

⁹Uram! vezérelj engem igazságodban; ellenségeim miatt igazgasd útamat színed előtt.

¹⁰Mert nincs igazság szájokban; hiú az ő szívök.

¹¹Nyílt sír az ő torkuk, nyelvöket álnokúl forgatják, itéld meg őket, Isten! Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; mert boszantottak, Uram, téged.

¹²És örűljenek mindnyájan, kik benned bíznak, örökké vígadni fognak; és bennök fogsz lakni. És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet,

¹³mert te megáldod az igazat, Uram! jóvoltoddal, mint paizszsal, környékeztél meg minket.