¹Végig éneklendő, Dávid zsoltára.

²Midőn segítségűl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; a szorongásban tágítottál rajtam. Könyörűlj rajtam, és hallgasd meg imádságomat.

³Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?

⁴Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.

⁵Haragudván, ne vétkezzetek; a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.

⁶Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?

⁷Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; örömet adtál szívembe.

⁸Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok.

⁹De emiatt békeségben alszom, és megnyugszom;

¹⁰mert te, Uram, kiváltképen megerősítettél engem a reménységben.