¹Dávid zsoltára, midőn fia, Absalom elől futott.

²Uram! mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.

³Sokan mondják lelkemnek: Nincs neki szabadúlása az ő Istenében.

⁴Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.

⁵Szómmal az Úrhoz kiáltottam; és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.

⁶Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.

⁷Nem félek az engem környező nép ezreitől; kelj föl, Uram! szabadíts meg engem, én Istenem!

⁸Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; a bűnösök fogait összetörted.

⁹Az Úré a szabadítás, és népeden a te áldásod.