¹Miért agyarkodnak a pogányok, s gondolnak a népek hiúságokat?

²Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.

³„Szaggassuk el köteleiket, és rázzuk le magunkról igájokat!“

⁴A mennyekben lakó kineveti őket, és az Úr kigúnyolja őket.

⁵Akkor szól nekik haragjában, és búsulásában megháborítja őket.

⁶„Én pedig királylyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, és parancsát hirdetem.

⁷„Az Úr mondá nekem: Fiam vagy te, én ma szültelek téged.

⁸„Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségűl, és birtokúl a föld határait.

⁹„Vasvesszővel fogod őket kormányozni, s mint a cserépedényt, összetöröd őket.“

¹⁰És most, királyok, okúljatok; tanúljatok, kik a földet itélitek.

¹¹Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, és örvendezzetek neki rettegéssel.

¹²Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, és elvesszettek az igaz útról;

¹³mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.