¹Önmaga, Dávid zsoltára. Ne boszankodjál a gonosztevőkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvőkre.

²Mert mint a fű, hamar elszáradnak, és mint a zöld paréj, hamar elhullnak.

³Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; lakjál a földön, és annak gazdagságaival tápláltatni fogsz.

⁴Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szived kivánságait.

⁵Nyilatkoztasd ki az Úrnak útadat, és bízzál benne: és ő megcselekszi.

⁶És világosságra hozza igazságodat, és itéletedet délifényre.

⁷Hódolj az Úrnak, és könyörögj neki. Ne boszankodjál arra, ki szerencsés az ő útjában, a gonoszt cselekvő emberre.

⁸Szűnj meg a haragtól, és hagyd el a búsulást; ne boszankodjál, hogy roszat is cselekedjél.

⁹Mert a kik gonoszt cselekszenek, kiírtatnak; a kik pedig az Urat várják, azok fogják a földet örökleni.

¹⁰Még egy kissé, és nem lesz a bűnös; keresed helyét, és nem találod.

¹¹A szelídek pedig örökleni fogják a földet, és gyönyörködnek a béke sokaságában.

¹²Az igazra vigyáz a bűnös, és fogait csikorgatja rája.

¹³Az Úr pedig kineveti őt, mert látja, hogy eljő napja.

¹⁴Kardot húznak a bűnösök, megvonják kézívöket, hogy elejtsék a szegényt és szűkölködőt, hogy megöljék az igaz szivűeket.

¹⁵De fegyverök hasson szivökbe, és kézívök töressék el.

¹⁶Jobb az igaznak a kevés a bűnösök sok gazdagságánál.

¹⁷Mert a bűnösök karjai eltöretnek; az igazakat pedig megerősíti az Úr.

¹⁸Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; és örökségök megmarad mindörökké.

¹⁹Nem szégyenűlnek meg a gonosz időben, és az éhség napján megelégíttetnek;

²⁰mert a bűnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, elfogyván, mint a füst, elfogynak.

²¹Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg; az igaz pedig könyörűl és adakozik.

²²Mert az őt áldók a földet örökleni fogják; az őt átkozók pedig elvesznek.

²³Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, és útját kedveli.

²⁴Mikor elesik, nem sérűl meg, mert az Úr alája teszi kezét.

²⁵Ifjú voltam és megöregedtem: de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az ő ivadéka kenyeret kéregetett volna.

²⁶Napestig könyörűl és kölcsön ad; és ivadéka áldásban leszen.

²⁷Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, és megmaradsz örökön örökké.

²⁸Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az ő szenteit, mindörökké megtartatnak; az igazságtalanok megbűntettetnek, és az istentelenek ivadéka elvesz.

²⁹Az igazak pedig örökleni fogják a földet, és azon laknak mindörökön örökké.

³⁰Az igaz szája bölcseséget szól, és nyelve igazat beszél.

³¹Istene törvénye az ő szivében, és lépései nem fognak megtántoríttatni.

³²A bűnös szemléli az igazat, és halálra keresi őt;

³³de az Úr nem hagyja őt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja őt, mikor amattól megitéltetik.

³⁴Várjad az Urat és őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségűl vedd a földet; látni fogod, mikor elvesznek a bűnösök.

³⁵Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, mint a Libanon czedrusait.

³⁶És átmenék, és ime nem volt; és kerestem őt, és helye sem találtatott.

³⁷Őrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: mert vannak maradékai a békeséges embernek.

³⁸Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; az istentelenek maradékai semmivé lesznek.

³⁹De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, s ő azok oltalmazója a szorongatás idején.

⁴⁰És megsegíti őket az Úr és megszabadítja a bűnösöktől, és megtartja őket, mert benne bíztak.