¹Dávidé, mikor tettette magát Akimelek előtt, s ez elbocsátotta őt, és elment.

²Áldom az Urat minden időben; az ő dicsérete számban lesz mindenkoron.

³Az Úrban dicsekedik az én lelkem; hallják meg ezt a szelídek, és vígadjanak.

⁴Magasztaljátok az Urat velem; és dicsőítsük az ő nevét egyetemben.

⁵Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden szorongásomból megmentett engem.

⁶Járúljatok hozzája és megvilágosodtok, és orczátok nem szégyenűl meg.

⁷Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden szorongásából kiszabadította őt.

⁸Az Úr angyala az őt félők körűl lakozik, és megmenti őket.

⁹Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr; boldog ember, ki őbenne bízik.

¹⁰Féljétek az Urat, minden szentei! mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek.

¹¹A gazdagok szűkölködtek és éheztek; de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoznak.

¹²Jőjetek, fiaim! halljatok engem, az Úr félelmére tanítlak titeket.

¹³Ki az az ember, ki életet óhajt, és jó napokat szeret látni?

¹⁴Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajakid ne szóljanak csalárdságot.

¹⁵Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; keresd a békét és kövesd azt.

¹⁶Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein.

¹⁷Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy elveszítse a földről azok emlékezetét.

¹⁸Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, és minden szorongásukból kiszabadította őket.

¹⁹Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szivűek, és az alázatos lelkűeket megsegíti.

²⁰Sok az igazak szorongása, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.

²¹Az Úr megőrzi minden csontjokat, egy sem törik el azok közől.

²²A bűnösök halála igen gonosz; és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek.

²³Az Úr megváltja szolgái lelkeit; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.