¹Dávid oktatása. Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, és kiknek bűneik elfödöztettek.

²Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számitja be a bűnt, és kinek lelkében nincs álnokság.

³Mivel hallgattam, megavúltak csontjaim egésznapi kiáltásomban.

⁴Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.

⁵Vétkemet megvallottam neked; és hamisságomat nem titkoltam el. Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.

⁶Ezért könyörögjön neked minden szent alkalmas időben; és a nagy vizek áradása nem fog hozzá közeledni.

⁷Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körűlvett engem; te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.

⁸„Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; és rajtad lesznek szemeim.“

⁹Ne legyetek mint a ló és az öszvér, melyeknek nincs értelmök. Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, kik hozzád nem közelednek.

¹⁰Sok a bűnös ostora; de az Úrban bízót irgalom veszi körűl.

¹¹Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szivűek!