¹Végig Dávid zsoltára az elragadtatásért.

²Tebenned bízom, Uram! ne szégyenűljek meg mindörökké; a te igazságod szerint szabadíts meg engem.

³Hajtsd hozzám füledet, siess, hogy kiragadj engem. Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, hogy megszabadíts engem.

⁴Mert erősségem és oltalmam vagy te; és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;

⁵kiveszesz engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; mert te vagy oltalmazóm.

⁶Kezeidbe ajánlom lelkemet; megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!

⁷Gyűlölöd a hiúság hiábavaló követőit; én pedig az Úrban bíztam.

⁸Örvendezek és vígadok a te irgalmasságodban; mert megtekintetted lealáztatásomat, kiszabadítottad lelkemet a szükségből.

⁹És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, tágas helyre állítottad lábaimat.

¹⁰Könyörűlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.

¹¹Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, és esztendeim a fohászkodásokban. Erőm az inségben elgyengűlt, és csontjaim megrendűltek.

¹²Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, és félelmévé ismerőimnek. A kik láttak engem künn, futottak tőlem.

¹³Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt; olyanná lettem, mint az összetört edény;

¹⁴mert sok körűllakó szidalmazását hallottam; midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, hogy elvegyék életemet.

¹⁵Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: Te vagy az én Istenem!

¹⁶Kezeidben az én sorsom. Ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

¹⁷Világítson orczád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által.

¹⁸Uram! ne szégyenűljek meg, mert segítségűl híttalak téged. Szégyenűljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba;

¹⁹némúljanak meg a csalárd ajkak, melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel.

²⁰Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, melyet föntartottál a téged félőknek; melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak az emberek fiai szine előtt.

²¹Elrejted őket orczád rejtekében az emberek háborgatása elől. Megoltalmazod őket hajlékodban a nyelvek ellenmondásától.

²²Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.

²³Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: Elvettettem szemeid elől. Azonban te meghallgattad imádságom szavát, midőn hozzád kiáltottam.

²⁴Szeressétek az Urat, minden szentei! mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.

²⁵Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg sziveteket mindnyájan, kik az Úrban bíztok.