¹Ének-zsoltár, mely Dávid háza fölszentelésére énekeltetett.

²Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.

³Uram, Istenem! hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

⁴Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közől.

⁵Zengjetek az Úrnak ti ő szentei! és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.

⁶Mert büntetés van boszankodásában, és élet az ő jóakaratjában. Este betér a sirás, és reggel az öröm.

⁷Én pedig mondtam bővelkedésemben: Nem fogok ingani mindörökké!

⁸Mert, Uram! te jóvoltod szerint erőt adtál dicsőségemnek. De elfordítottad tőlem orczádat, és megháborodtam.

⁹Hozzád kiáltottam, Uram! és Istenemnek könyörögtem.

¹⁰„Mi haszna az én véremnek, ha rothadásba leszállok? Vajjon a por fog-e áldani téged, vagy hirdetendi-e igazságodat?

¹¹Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; az Úr segítőm lett.

¹²Sírásomat örömre fordítottad nekem; elszaggattad szőrzsákomat, és körűlvettél engem vígasággal,

¹³hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! hálát adok neked mindörökké.