¹Végig az Úr szolgájaé, Dávidé, ki az Úrnak ez ének igéit előadta az napon, melyen megmentette őt az Úr minden ellensége kezéből és Saul kezéből, és mondá:

²Szeretlek téged, Uram! én erősségem.

³Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm; Istenem az én segítőm, és benne bízom; én oltalmazóm, és szabadúlásom szarva és pártfogóm.

⁴Dicsérve segítségűl hivom az Urat, és ellenségeimtől megszabadúlok.

⁵Körűlvettek engem a halál fájdalmai, és a gonoszság árjai megháborítottak engem.

⁶A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; elővettek a halál tőrei.

⁷Szorúltságomban segítségűl híttam az Urat, és az én Istenemhez kiáltottam: és meghallgatá szómat az ő szent templomából; és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.

⁸Megindúlt és megrendűlt a föld, a hegyek alapjai megrázkodtak és ingadoztak, mert haragudott rájok.

⁹Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyúladott orczájától; a holtszenek meggyúladtak attól.

¹⁰Meghajtotta az egeket, és leszállott; és homály volt lábai alatt.

¹¹És a kerubok fölé ment, és szállott, röpűlt a szelek szárnyain.

¹²Rejtekévé tette a sötétséget, körűle sátorává a sötétes vizet az ég felhőiben.

¹³A szine előtti villogástól szakadoztak a felhők, a jégeső és parázstűz.

¹⁴És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, jégesőt és parázstüzet.

¹⁵És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, a villámokat megsokasította, és megzavará őket.

¹⁶És meglátszottak a vizek forrásai, s fölfedettek a földkerekség alapjai a te dorgálásodtól, Uram! a te haragod szelének fúvásától.

¹⁷Elküldött a magasból, és felvőn engem, és felvona engem a sok vízből.

¹⁸Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyülöltek; mert hatalmat vettek rajtam.

¹⁹Megelőztek nyomorúságom napján; és az Úr lőn oltalmam.

²⁰És kivezetett engem a térségre; megszabadított, mert kedvelt engem.

²¹És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;

²²mert megőriztem az Úr útait, és istentelenűl nem cselekedtem Istenem ellen.

²³Mivel minden itélete szemem előtt vagyon, és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.

²⁴És ártatlan leszek előtte, és őrizkedni fogok gonoszságomtól.

²⁵És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.

²⁶A szenttel szent leszesz, és az ártatlan férfiúval ártatlan leszesz.

²⁷A választottal választott leszesz, és az elveteműlttel elvetemedel.

²⁸Mert te az alázatos népet megmented, és a kevélyek szemeit megalázod.

²⁹Mert te, Uram! megvilágosítod szövétnekemet; én Istenem! világosítsd meg sötétségemet.

³⁰Mert teáltalad menekedem meg a kísértettől, és Istenemmel átmegyek a kőfalon.

³¹Az én Istenem útja fertőzetlen; az Úr beszédei tűzzel megpróbáltattak; ő minden benne bízónak oltalmazója.

³²Mert kicsoda Isten az Úron kivűl? vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kivűl?

³³Isten az, ki körűlvett engem erősséggel, és feddhetlenné tette útamat;

³⁴ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, és magas helyre állított engem;

³⁵ki harczra tanítja kezeimet, és karjaimat olyanokká tette, mint a réz-ijat.

³⁶És nekem adtad szabadításod oltalmát, és jobbod fölemelt engem; és fegyelmed végre megigazított engem, és fegyelmed megtanít engem.

³⁷Tért adtál lépéseimnek alattam; és nem erőtlenedtek el lábaim.

³⁸Üzőbe veszem ellenségeimet, és megfogom őket, és nem térek vissza, míg el nem fogynak.

³⁹Összetöröm őket, és föl nem kelhetnek; lábaim alá fognak esni.

⁴⁰Felöveztél engem erősséggel a harczra, és alám vetetted az ellenem támadókat.

⁴¹Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és gyülölőimet elvesztetted.

⁴²Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, – az Úrhoz (kiáltottak), és nem hallgatta meg őket.

⁴³És összetöröm őket, mint a port szélnek eresztem, mint az utczák sarát eltiprom őket.

⁴⁴Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; nemzetek fejévé rendelsz engem.

⁴⁵A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; hallván füle, engedelmeskedett nekem.

⁴⁶Az idegen fiak hazudtak nekem, az idegen fiak megrögzöttek, és elsántikáltak ösvényeikről.

⁴⁷Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, és magasztaltassék föl az én szabadúlásom Istene.

⁴⁸Isten! ki boszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, én szabadítóm haragos ellenségeimtől;

⁴⁹az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, az igaztalan férfiútól megmentesz engem.

⁵⁰Azért hálát adok neked, Uram! a népek között, és a te nevednek dicséretet mondok;

⁵¹ki magasztossá tette az ő királya szabadúlását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, és az ő ivadékával mind örökké.