¹Végig Dávid zsoltára.

²Az egek beszélik Isten dicsőségét, és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.

³Ezt beszéli a nap a (jövő) napnak, erre tanítja az éj a (jövő) éjt.

⁴Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavok;

⁵egész földre elhat az ő szózatuk, és a földkerekség határaira igéjök.

⁶Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, melyből, mint a vőlegény az ő tereméből, kilépvén, örömmel futja pályáját, mint a hős.

⁷Kijövete az ég egyik véghatárától, és járása másik végeig, és nincs, ki elrejtse magát hevétől.

⁸Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; az Úr bizonyságtétele hű, bölcseséget adó a kisdedeknek.

⁹Az Úr rendelései egyenesek, sziveket vígasztalók; az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.

¹⁰Az Úr félelme szent, megmaradó örökön örökké, az Úr itéletei igazak, igazolvák önmagokban.

¹¹Kivánatosbak az aranynál és sok drágakőnél, és édesbek a színméznél és a lépesméznél.

¹²A te szolgád meg is tartja azokat, megtartásukban sok a jutalom.

¹³De a vétkeket ki veszi észre? az én titkos bűneimtől tisztits meg engem,

¹⁴és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat. Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, és nagy vétkektől tisztúlok meg.

¹⁵És kedvesek lesznek az én szám beszédei, és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron, Uram, én segítőm és megváltóm!