¹Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram! igazságomat, figyelmezz könyörgésemre. Vedd füleidbe imádságomat az álnokság nélküli ajkakból.

²Tőled jőjön itéletem; a te szemeid lássák az igazságot.

³Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.

⁴Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.

⁵Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, hogy ne ingadozzanak lábaim.

⁶Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.

⁷Mutasd meg csodálatos irgalmadat, ki megszabadítod a benned bízókat.

⁸A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem,

⁹az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak. Ellenségeim körűlvették lelkemet,

¹⁰bezárták szívöket; szájok kevélységet szólott.

¹¹Megvetvén engem, most körűlvettek; elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;

¹²körűlfogtak engem, mint a ragadományra készűlt oroszlán; és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.

¹³Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg őt; ragadd ki lelkemet az istentelentől, kardodat

¹⁴a te kezed ellenségeitől. Uram! a kevesektől a földön válaszd el őket életökben. Elrejtett kincseiddel betelt hasok; bővelkednek magzatokkal, s a mijök fennmarad, kisdedeiknek hagyják.

¹⁵Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.