¹Dávid oktató imádsága, midőn a barlangban volt.

²Szómmal az Úrhoz kiáltok, szómmal az Úrnak könyörgök.

³Kiöntöm színe előtt imádságomat, és szorongatásomat elbeszélem előtte.

⁴Mikor csüggedez bennem az én lelkem, te ismered ösvényeimet. Ez úton, melyen járok, tőrt rejtének el nekem.

⁵Jobbra tekintek, és nézek, és nincs, ki megismerjen engem. Oda veszett tőlem a menekvés, és nincs, ki fölkeresse lelkemet.

⁶Hozzád kiáltok, Uram! mondván: Te vagy reménységem, osztályrészem az élők földén.

⁷Figyelmezz könyörgésemre, mert igen megaláztattam; szabadíts meg engem üldözőimtől, mert erőt vettek rajtam.

⁸Vidd ki a tömlöczből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet; az igazak várnak rám, mig jót teszesz velem.