¹Dávid zsoltára. Uram! tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelj szavamra, mikor tehozzád kiáltok.

²Jusson imádságom, mint jó illatszer a te színed elé, kezeim fölemelése, mint az esti áldozat.

³Tégy, Uram, számra őrizetet, és körűlvevő ajtót ajakimra.

⁴Ne hagyd szivemet gonosz cselekedetekre hajlani, hogy mentegessem bűneimet, mint a gonosztevő emberek; én nem veszek részt abban, mit ők választottak.

⁵Az igaz feddjen meg engem irgalmasságban, és dorgáljon engem; de a bűnösök olaja ne kenje az én fejemet; sőt még imádkozom is kivánságaik ellen.

⁶Biráik a kősziklákhoz vettetvén, elnyeletnek; akkor elismerik, hogy igéim hathatósak.

⁷Mint a föld göröngye széttöretik a földön, elhányatnak csontaink a sír mellett.

⁸De mivelhogy, Uram, Uram! te rajtad vannak szemeim: tebenned bízom, el ne vedd életemet.

⁹Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a gonosztevők botránykövétől.

¹⁰Az ő hállójába esnek a bűnösök, én magam maradok, míg átmegyek.