¹Végig Dávid zsoltára.

²Ments meg engem, Uram, a rosz embertől; a gonosz férfiútól ments meg engem.

³Kik roszat gondolnak szivökben, kik egész nap háborognak.

⁴Élesítik nyelvöket, mint a kigyó; áspisok mérge van ajkaik alatt.

⁵Őrizz meg engem, Uram, a bűnös kezétől, és a gonosz emberektől ments meg engem. Kik leejteni szándékoznak lábaimról.

⁶Tőrt rejtenek el nekem a kevélyek, és köteleket vonnak ki tőrűl, az út mellett gáncsot vetnek nekem;

⁷de mondom az Úrnak: Istenem vagy te; hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát.

⁸Uram, Uram! én szabadúlásom ereje! te beárnyékozod fejemet a harcz napján.

⁹Ne adj engem, Uram, akaratom ellen a bűnösnek; ármánykodnak ellenem, ne hagyj el engem, netalán fölfuvalkodjanak.

¹⁰Ármányaik összesége és ajkaik gonoszsága elborítja őket.

¹¹Égő szén hull rájok, tűzbe veted őket; a nyomorúságokat ki nem állják.

¹²A nyelveskedő férfiú meg nem áll a földön; az igazságtalan férfiút veszedelembe ragadja a nyomorúság.

¹³Tudom, hogy az Úr itéletet tesz a szűkölködőnek, és boszút áll a szegényekért.

¹⁴Az igazak pedig hálát adnak a te nevednek, és az egyenes szivűek színed előtt laknak.