¹Ének a fölmenetekre. Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: és meghallgata engem,

²Uram! szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól és az álnok nyelvtől.

³Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad az álnok nyelvért?

⁴mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, és pusztító széntűz.

⁵Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Cédár lakóival lakom, oly sokáig zarándok az én lelkem.

⁶A békegyűlölőkkel békeséges vagyok; mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.