¹Boldogok, kiknek útjok feddhetetlen, kik az Úr törvényében járnak.

²Boldogok, kik az ő bizonyságait vizsgálják, teljes szivökből keresik őt;

³mert nem cselekszenek gonoszt, kik az ő utain járnak.

⁴Te parancsoltad rendeléseidet fölötte megtartatni.

⁵Vajha útaim a te igazságaid megőrzésére lennének intézve!

⁶Akkor nem szégyenűlök meg, midőn szemmel tartom minden parancsodat.

⁷Hálát adok neked egyenes szivvel, azért, hogy megtanúltam a te igazságod itéleteit.

⁸A te igazságidat megőrzöm; ne hagyj el soha engemet.

⁹Mivel jobbítja meg útját az ifju? a te beszédeid megtartásával.

¹⁰Teljes szivemből kereslek téged; ne hagyj eltévednem parancsaidtól.

¹¹Szívembe rejtem a te beszédeidet, hogy ne vétsek ellened.

¹²Áldott vagy te, Uram! tanits meg engem igazságaidra.

¹³Ajakimmal hirdetem a te szád minden itéletét.

¹⁴A te bizonyságaid útjában gyönyörködöm, mint mindannyi gazdagságban.

¹⁵Parancsaidban gyakorlom magamat, és vigyázok utaidra.

¹⁶A te igazságidról elmélkedem; nem feledem el beszédeidet.

¹⁷Tégy jót a te szolgáddal, adj nekem életet; és megőrzöm beszédeidet.

¹⁸Nyisd meg szemeimet, hogy szemlélhessem a csodákat törvényedben.

¹⁹Jövevény vagyok én a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat.

²⁰Epedve ohajtja lelkem a te igazságaidat minden időben.

²¹Megfedded a kevélyeket; átkozottak, kik elhajolnak a te parancsaidtól.

²²Vedd el rólam a gyalázatot és megvetést, mivel a te bizonyságidat keresem.

²³Mert fejedelmek ülnek össze, és szólanak ellenem; de a te szolgád igazságaidban gyakorolja magát;

²⁴mert bizonyságaid az én elmélkedésem, és tanácsom a te igazságaid.

²⁵A porhoz ragadt lelkem; eleveníts meg engem a te igéd szerint.

²⁶Elbeszélem utaimat, és meghallgatsz engem; taníts meg engem a te igazságaidra.

²⁷Oktass engem igazságaid útjára: és gyakorolni fogom magamat csodatételeidben.

²⁸Lelkem elbágyad az unakodás miatt; erősíts meg engem igéid által.

²⁹A gonoszság útját távoztasd el tőlem, és törvényed szerint könyörűlj rajtam.

³⁰Az igazság útját választottam, nem feledem el itéleteidet.

³¹Bizonyságaidhoz ragaszkodom, Uram! ne hagyj megszégyenűlnöm.

³²Parancsaid útján futok, ha kitágítod szívemet.

³³Taníts meg engem, Uram, a te igazságaid útjára; és mindenkor azt fogom követni.

³⁴Adj értelmet nekem, és vizsgálni fogom törvényedet, és megőrzöm azt teljes szívemből.

³⁵Vezess engem parancsaid ösvényére, mert kedvelem azt.

³⁶Hajtsd szívemet a te bizonyságaidra, és nem a fösvénységre.

³⁷Fordítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hiúságot; a te útadon engedj élnem.

³⁸Teljesítsd szolgádnak beszédedet a te félelmedről.

³⁹Vedd el gyalázatomat, melytől tartok; mert a te itéleteid gyönyörűségesek.

⁴⁰Ime ohajtom parancsaidat; éltess engem igazságodban.

⁴¹És jőjön rám, Uram, a te irgalmasságod; a te szabadításod beszéded szerint.

⁴²Hogy felelhessek egy szót szidalmazóimnak; mert bízom beszédeidben.

⁴³És ne vedd el számból soha az igazság igéjét, mert a te itéleteidben igen bízom.

⁴⁴És megtartom törvényedet mindenkoron, örökké és mindörökön örökké.

⁴⁵És tágas téren járok, mert a te parancsaidat keresem.

⁴⁶És szólok bizonyságaidról a királyok előtt; és nem fogok megszégyenűlni.

⁴⁷És elmélkedem parancsaidról, melyeket szeretek,

⁴⁸és fölemelem kezemet parancsaid után, melyeket szeretek; és gyakorlom magamat igazságaidban.

⁴⁹Emlékezzél meg szolgádnak tett igédről, melyben nekem reménységet adtál.

⁵⁰Ez vigasztal engem lealáztatásomban; mert a te beszéded életet ad nekem.

⁵¹A kevélyek gonoszúl cselekesznek mindenképen: de a te törvényedtől nem hajlok el.

⁵²Megemlékezem, Uram, a te örök itéleteidről, és megvigasztalódom.

⁵³Boszankodás fog el engem a te törvényedet elhagyó bűnösök miatt.

⁵⁴Énekűl lettek nekem a te igazságaid zarándokságom helyén.

⁵⁵Megemlékezem éjjel a te nevedről, Uram! és megtartom törvényedet.

⁵⁶Ez részem nekem, hogy a te igazságaidat keressem.

⁵⁷Mondom: Az én részem, Uram, hogy megtartsam törvényedet.

⁵⁸Könyörgök színed előtt teljes szívemből: könyörűlj rajtam a te igéd szerint.

⁵⁹Gondolkodom útaimról, és bizonyságaidra térítem lábaimat.

⁶⁰Kész vagyok, és nem habozok megtartani parancsaidat.

⁶¹A bűnösök kötelei körűlfognak engem: de a te törvényedet nem feledem el.

⁶²Éjfélkor is fölkelek neked hálát adni a te igazságod itéleteiért.

⁶³Társa vagyok én minden téged félőnek és parancsaid megőrzőjének.

⁶⁴A te irgalmasságoddal, Uram, teljes a föld; taníts engem igazságaidra.

⁶⁵Jót tettél szolgáddal, Uram! a te igéd szerint.

⁶⁶Jóra és fegyelemre és tudományra taníts engem; mert hiszek parancsaidnak.

⁶⁷Mielőtt megaláztattam, vétkeztem; de már megtartom beszédedet.

⁶⁸Jó vagy te, és jóvoltodból taníts engem igazságaidra.

⁶⁹Megsokasodott rajtam a kevélyek gonoszsága; én pedig teljes szívemből vizsgálom parancsaidat.

⁷⁰Szivök megaludt, mint a tej; én pedig törvényedben elmélkedem.

⁷¹Jó nekem, hogy megaláztál engem, hogy megtanúljam igazságaidat.

⁷²Jobb nekem a te szád törvénye sok ezer aranynál és ezüstnél.

⁷³Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy megtanúljam parancsaidat.

⁷⁴A kik félnek téged, meglátva engem, vigadni fognak, mert a te igéidben igen bízom.

⁷⁵Megismerem, Uram! hogy igazság a te itéleteid, és igazvoltodban aláztál meg engem.

⁷⁶Legyen irgalmasságod vigasztalásomra, a te szolgádhoz való igéd szerint.

⁷⁷Jőjenek rám a te könyörűleteid, hogy éljek; mert a te törvényed az én elmélkedésem.

⁷⁸Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert igaztalanúl gonoszságot cselekedtek rajtam; én pedig parancsaidban gyakorlom magamat.

⁷⁹Térjenek hozzám a téged félők, és a kik tudják bizonyságaidat.

⁸⁰Legyen szívem szeplőtelen a te igazságaidban, hogy meg ne szégyenűljek.

⁸¹Segedelmedért eped lelkem; és a te igédben fölötte bízom.

⁸²Elbágyadnak szemeim igéreteidért, mondván: Mikor vigasztalsz meg engem?

⁸³Mert olyanná lettem, mint a tömlő a zúzmarázon; a te igazságaidat nem feledtem el.

⁸⁴Mennyi napja van még szolgádnak, mikor itéled meg üldözőimet?

⁸⁵Hiúságokat beszéltek nekem a gonoszok, de nem mint a te törvényed.

⁸⁶Minden parancsod igazság; ok nélkűl üldöztek engem, segíts rajtam.

⁸⁷Csaknem megemésztettek engem a földön: de én nem hagytam el parancsaidat.

⁸⁸Irgalmasságod szerint éltess engem, és megőrzöm a te szád bizonyságait.

⁸⁹Uram! a te igéd mennyben örökké megmarad.

⁹⁰Nemzedékről nemzedékre száll igazmondásod; megalapítottad a földet, és megmarad.

⁹¹Rendelésedből megmarad a nap, mert neked szolgálnak mindenek.

⁹²Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban.

⁹³Örökké sem feledem el igazságaidat, mert azok által éltetsz engem.

⁹⁴Tied vagyok én, szabadíts meg engem; mert a te igazságaidat keresem.

⁹⁵Várnak rám a bűnösök, hogy elveszítsenek engem; de én bizonyságaidra figyelmezek.

⁹⁶Minden tökéletes dolognak is láttam végét; de a te parancsod határtalan.

⁹⁷Mely igen szeretem, Uram, a te törvényedet! egész nap elmélkedésem az.

⁹⁸Ellenségeim fölött okossá tettél engem parancsoddal, mely örökké velem vagyon.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb vagyok, mert a te bizonyságaid az én elmélkedésem.

¹⁰⁰Bölcsebb vagyok a véneknél, mert a te parancsaidat kerestem.

¹⁰¹Minden gonosz úttól eltiltom lábaimat, hogy megtartsam igéidet.

¹⁰²Itéleteidtől nem hajlok el, mert te adtál törvényt nekem.

¹⁰³Mily édesek ínyemnek a te beszédeid! a méz fölött számnak!

¹⁰⁴Parancsaidból lettem értelmes, azért gyűlölöm a gonoszság minden útját.

¹⁰⁵Szövétnek lábaimnak a te igéd, és világosság ösvényeimnek.

¹⁰⁶Megesküdtem és eltökélettem: hogy megtartom igazságod itéleteit.

¹⁰⁷Egészen megaláztattam, Uram! éleszsz föl engem a te igéd szerint.

¹⁰⁸Az én szám önkéntes áldozatait vedd kedvesen, Uram! és itéleteidre taníts meg engem.

¹⁰⁹Lelkem mindenkor kezeimben van, de törvényedet nem feledtem el.

¹¹⁰A bűnösök tőrt vetettek nekem, de nem tévelyedem el parancsaidtól.

¹¹¹Örökségűl bírom a te bizonyságaidat mindörökké, mert azok szívem vigasága.

¹¹²Szívemet a te igazságaid megcselekvésére hajtom örökké, a jutalomért.

¹¹³A gonoszokat gyülölöm; és a te törvényedet szeretem.

¹¹⁴Segítőm és oltalmazóm vagy te; és igédben fölötte bízom.

¹¹⁵Távozzatok tőlem, gonosztevők! mert én Istenem parancsait vizsgálom.

¹¹⁶Végy föl engem beszéded szerint, hogy éljek, és ne szégyeníts meg engem várakozásomban.

¹¹⁷Segíts engem, és megszabadúlok; és igazságaidban elmélkedem mindenkoron.

¹¹⁸Megveted mind, a kik eltávoznak itéleteidtől, mert csalárd az ő gondolatuk.

¹¹⁹Törvényszegőnek tartom a föld minden bűnösét, azért szeretem a te bizonyságaidat.

¹²⁰Szegezd át félelmeddel az én testemet, mert félek a te itéleteidtől.

¹²¹Itéletet és igazságot cselekszem; ne adj át engem rágalmazóimnak.

¹²²Segítsd szolgádat jóra, hogy ne rágalmazzanak engem a kevélyek.

¹²³Szemeim segedelmedért epednek, és a te igazságod igéiért.

¹²⁴Cselekedjél szolgáddal irgalmasságod szerint, és taníts meg engem igazságaidra.

¹²⁵Te szolgád vagyok én; adj értelmet nekem, hogy tudjam bizonyságaidat.

¹²⁶Ideje a cselekvésnek, Uram! mert elhanyagolják törvényedet.

¹²⁷Azért jobban szeretem parancsaidat az aranynál és topáznál.

¹²⁸Azért minden parancsodra igazodom, minden gonosz utat gyűlölök.

¹²⁹Csodálandók a te bizonyságaid; azért vizsgálja lelkem azokat.

¹³⁰A te beszédeid fejtegetése megvilágosít, és értelmet ad a kisdedeknek.

¹³¹Megnyitom számat és lélekzetet veszek, mert ohajtom parancsaidat.

¹³²Tekints rám, és könyörűlj rajtam, azok itélete szerint, kik nevedet szeretik.

¹³³Lépteimet igazgasd beszéded szerint, és ne uralkodjék rajtam semmi igaztalanság.

¹³⁴Ments meg engem az emberek rágalmaitól, hogy megtarthassam parancsaidat.

¹³⁵A te orczádat derítsd föl szolgád fölött; és taníts meg engem igazságaidra.

¹³⁶Vízomlások fakadnak szemeimből, mivel nem tartották meg törvényedet.

¹³⁷Igaz vagy, Uram! és igaz a te itéleted.

¹³⁸Megparancsoltad igazságos bizonyságaidat, igen a te igazságodat.

¹³⁹Megemészt engem az én buzgalmam, mert ellenségeim elfeledték igéidet.

¹⁴⁰Fölötte tiszta a te beszéded, és szolgád szereti azt.

¹⁴¹Kicsiny vagyok én és megvetett; de igazságaidat nem feledem el.

¹⁴²A te igazságod örökké igazság, és törvényed igazmondás.

¹⁴³Szorongatás és gyötrelem ért engem, de parancsolatid elmélkedésem.

¹⁴⁴A te bizonyságaid igazság mindörökké; adj nekem értelmet, és élni fogok.

¹⁴⁵Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg engem, Uram! a te igazságaidat keresem.

¹⁴⁶Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem, hogy megőrizzem parancsaidat.

¹⁴⁷Megelőzöm a korányt, és kiáltok, mert a te igéidben igen bízom.

¹⁴⁸Szemeim fölnyílnak hozzád hajnal előtt, hogy elmélkedjem beszédeidről.

¹⁴⁹Hallgasd meg szómat, Uram, irgalmasságod szerint; és itéleted szerint éltess engem.

¹⁵⁰Üldözőim közel vannak a gonoszsághoz, törvényeidtől pedig messze távoztak.

¹⁵¹Közel vagy te, Uram! és minden utad igazság.

¹⁵²Kezdettől tudom bizonyságaidról: hogy örökre alapítottad azokat.

¹⁵³Lásd megaláztatásomat, és szabadíts meg engem, mert törvényedet nem feledtem el.

¹⁵⁴Itéld meg ügyemet, és szabadíts meg engem; a te igéd miatt éltess engem.

¹⁵⁵A bűnösöktől távol van a szabadúlás, mert a te igazságaidat nem keresik.

¹⁵⁶Sok a te irgalmasságod, Uram! itéleted szerint éltess engem.

¹⁵⁷Sokan vannak üldözőim, kik szorongatnak engem; de nem hajlok el bizonyságaidtól.

¹⁵⁸Látom a törvényszegőket, és epekedem, 100) mert nem tartják meg beszédeidet.

¹⁵⁹Lásd, Uram! hogy szeretem parancsaidat; irgalmasságod szerint éltess engem.

¹⁶⁰A te igéid alapja igazság; örökkévaló a te igazságod minden itélete.

¹⁶¹A fejedelmek ok nélkül üldöznek engem; de csak beszédeidtől fél az én szívem. 101)

¹⁶²Örvendek én beszédeiden, mint a ki sok zsákmányt talál.

¹⁶³A gonoszságot gyülölöm és utálom; törvényedet pedig szeretem.

¹⁶⁴Napjában hétszer 102) mondok neked dicséretet a te igazságod itéleteiről.

¹⁶⁵Sok békeségök van törvényed szeretőinek, és semmi sincs botrányukra. 103)

¹⁶⁶Várom, Uram, segedelmedet, és szeretem parancsaidat.

¹⁶⁷Lelkem megőrzi bizonyságaidat, és azokat igen szereti.

¹⁶⁸Megtartom parancsaidat és bizonyságaidat; mert minden utam színed előtt vagyon.

¹⁶⁹Közelítsen, Uram, színed elé az én könyörgésem; a te igéd szerint adj értelmet nekem.

¹⁷⁰Jusson színed elé kérelmem; a te beszéded szerint ments meg engem.

¹⁷¹Ajkaim dicsérettel fognak áradozni, mikor engem igazságaidra tanítasz.

¹⁷²Nyelvem mondja beszédedet; 104) mert minden parancsod igazság.

¹⁷³Azon legyen kezed, hogy megszabadítson engem; mert a te parancsaidat választottam.

¹⁷⁴Ohajtom, Uram, segedelmedet; és törvényed elmélkedésem.

¹⁷⁵Él az én lelkem, és dicsér téged; és itéleteid megsegítenek engem.

¹⁷⁶Eltévelyedtem, mint az elveszett juh; keresd föl a te szolgádat, mert parancsaidat nem feledtem el.