¹Dávid zsoltár-éneke.

²Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem, énekelni és zengeni az én dicsőségemben.

³Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel.

⁴Hálát adok neked, Uram, a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között.

⁵Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, és a felhőkig ér a te igazságod.

⁶Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön,

⁷hogy megszabadúljanak kedvelteid. Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem.

⁸Az Isten szólott az ő szent helyén, azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, és Szokkot völgyét fölmérem.

⁹Enyém Gálaád és enyém Manasszes, és Efraim fejem oltalma, Júda az én királyom.

¹⁰Moáb reményem fazeka; Idumeára kinyújtom sarumat; az idegenek barátaimmá lesznek.

¹¹Ki visz engem az erős városba? ki visz engem Idumeáig?

¹²Nemde te, Isten! ki minket elvetettél? És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?

¹³Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az ember segedelme.

¹⁴Isten által fejtünk ki majd erőt, és ő megsemmisíti háborgatóinkat.