¹Végig Dávid zsoltára.

²Isten! ne hallgasd el az én dicséretemet, mert a bűnös szája és az álnok szája rám nyílt.

³Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, és ok nélkül ostromolnak engem.

⁴A helyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; én pedig imádkozom.

⁵Roszszal fizetnek nekem a jóért, és gyülölséggel szeretetemért.

⁶Rendelj föléje bűnöst; és az ellenség álljon jobbja felűl.

⁷Mikor itéltetik, kárhoztatva jőjön ki; és imádsága legyen bűnévé.

⁸Legyenek az ő napjai kevesek; és tisztségét más nyerje el.

⁹Árvákká legyenek fiai, és felesége özvegygyé.

¹⁰Bújdosva tévelyegjenek fiai és koldúljanak, és vettessenek ki lakhelyeikből.

¹¹Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; és idegenek ragadják el szerzeményét.

¹²Ne legyen neki segítője, s ne legyen, ki árváin könyörűljön.

¹³Veszszenek el szülöttei, töröltessék el neve egy nemzedékben.

¹⁴Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe előtt, és ne töröltessék el anyja vétke.

¹⁵Legyenek az Úr előtt mindenkoron, és emlékök veszszen el a földről;

¹⁶azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék,

¹⁷és üldözte a szegény embert és nyomorúltat, és az elkeseredett szivűt öldökölte.

¹⁸Szerette az átkot, tehát jőjön rá; és nem akarta az áldást, távozzék hát tőle. És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, mely mint a víz, behatott belsejébe, és mint az olaj, az ő csontjaiba.

¹⁹Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, és mint az öv, melylyel magát mindenkor körűlövezi.

²⁰Ez legyen jutalmok az Úrtól kik engem rágalmaznak, és kik roszat beszélnek lelkem ellen.

²¹De te, Uram, Uram! légy velem a te nevedért; mert jóságos a te irgalmad. Szabadíts meg engem,

²²mert nyomorúlt és szegény vagyok; és szívem megháborítatott.

²³Mint az árnyék, mikor elhanyatlik elenyészem, és elűzetem, mint a sáskák.

²⁴Térdeim elerőtlenedtek a böjttől; és húsom elesett az olaj-hiány miatt.

²⁵Gyalázattá lettem nekik; látnak engem, és fejöket csóválják.

²⁶Segíts engem, Uram Istenem! szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint;

²⁷hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, és te cselekedted ezt, Uram!

²⁸Ők átkozni fognak, te megáldasz; kik ellenem támadnak, megszégyenűlnek: a te szolgád pedig vígadni fog.

²⁹Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatjokkal.

³⁰Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, és a sokaság között dicsérem őt.

³¹Mert a szegénynek jobbja felől áll, hogy lelkemet az üldözőktől megszabadítsa.