¹Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.

²Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, és egybegyűjtött a tartományokból,

³napkeletről és nyugatról, éjszakról és a tenger felől.

⁴Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; nem találtak utat lakásra való városhoz.

⁵Éhezvén és szomjúhozván, lelkök elbágyadt bennök.

⁶De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiragadta őket szükségeikből,

⁷és egyenes útra vezette őket, hogy a lakásra való városba menjenek.

⁸Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, és csodatetteiért az emberek fiai előtt,

⁹mert megelégítette a sovárgó lelket, az éhező lelket megelégítette jókkal.

¹⁰Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, inségben és vasra verve:

¹¹mert ellenszegűltek az Isten igéinek, és a Fölséges tanácsát megvetették.

¹²És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.

¹³De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből,

¹⁴és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, és bilincseiket szétszaggatta.

¹⁵Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt;

¹⁶mert lerontotta a réz ajtókat, és a vas zárakat összetörte,

¹⁷fölemelé őket gonoszságuk útjáról; mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.

¹⁸Lelkök minden eledelt megútált; és a halál kapuihoz közelgettek.

¹⁹De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből.

²⁰Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, és kiragadta őket veszedelmeikből.

²¹Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt,

²²és áldozzanak dicséretáldozattal, és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.

²³Kik hajókon jártak a tengeren, kereskedvén a sok vizen;

²⁴azok látták az Úr cselekedeteit, és csodatetteit a mélységben.

²⁵Szólt, és szélvész lőn, és fölkeltek az ő habjai.

²⁶Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; az ő lelkök elepedt a veszélyekben.

²⁷Szédűltek és tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészett.

²⁸De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kivitte őket szükségeikből.

²⁹És szélvészét gyenge szellővé tette, és lecsendesedtek az ő habjai.

³⁰És örűltek, hogy lecsendesedtek; és elvezette őket ohajtásuk révpartjára.

³¹Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, csodatetteiért az emberek fiai előtt,

³²és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, és a vének ülésében dicsérjék őt.

³³A folyókat pusztává tette, és a vizek forrásait szomjas helyekké,

³⁴a termékeny földet soványnyá a bennelakók gonoszsága miatt.

³⁵A pusztát tavakká tette, és a víznélküli földet vízforrásokká.

³⁶És oda telepítette az éhezőket, és lakásúl várost építettek.

³⁷És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, és a termés gyümölcsét nyerték.

³⁸És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, és barmaikat nem kevesítette meg.

³⁹Kevesen voltak és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.

⁴⁰Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; és tévelyegni hagyta őket a járatlan és útnélküli helyeken;

⁴¹Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.

⁴²Látják ezt az igazak, és örvendenek, és minden gonoszság befogja száját.

⁴³Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket és megértse az Úr irgalmasságait?