¹Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.

²Ki beszéli el az Úr nagytetteit? ki hirdeti minden ő dicséretét?

³Boldogok a kik megtartják az itéletet, és igazságot cselekszenek minden időben.

⁴Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedből; látogass meg minket a te szabadításoddal,

⁵hogy lássuk választottaid jólétét, hogy vigadjunk néped vigaságában, hogy dicsértessél a te örökségeddel.

⁶Vétkeztünk atyáinkkal, igaztalanúl cselekedtünk, gonoszságot tettünk.

⁷Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról, és boszantottak, menvén a tengerre, a vörös tengerre.

⁸De megszabadította őket nevéért, hogy kijelentse hatalmasságát.

⁹És megdorgálta a vörös tengert, és kiszáradt; és átvivé őket a mélységeken, mint a pusztán.

¹⁰És kiszabadítá őket a gyűlölők kezéből, és megmenté őket az ellenség kezéből.

¹¹És a viz elborította üldözőiket; egy sem maradt meg azok közől.

¹²Akkor hittek az ő igéinek, és énekelték dicséretét.

¹³De hamar elfeledkeztek az ő tetteiről, és nem vártak tanácsára,

¹⁴és kivánságra gerjedtek a pusztában, és kisértették Istent a vizetlen helyen.

¹⁵És megadta nekik kérésöket, és megelégité lelköket.

¹⁶És boszanták Mózest a táborban, Áront, az Úr szentjét.

¹⁷Megnyilt a föld, és elnyelé Dátant, és elborítá Abiron csoportját.

¹⁸És tűz gyúladt ki gyűlekezetökben; és láng égette meg a bűnösöket.

¹⁹És borjút alkottak Hóreben, és imádták a bálványt.

²⁰És fölcserélték dicsőségöket a szénátevő borjú hasonmásával.

²¹Elfeledték az Istent, ki megszabadította őket, ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban,

²²csodálatosakat Kám földén, rettentőket a vörös tengeren.

²³És kimondá, hogy elveszti őket, ha Mózes az ő választottja nem állott volna a rés előtt, hogy elfordítsa az ő haragját, hogy el ne veszítse őket.

²⁴És semminek tarták a kivánatos földet, nem hittek az ő igéjének,

²⁵és morgolódtak sátoraikban, nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶És fölemelte kezét ellenök, hogy leverje őket a pusztában,

²⁷és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, és elszórja őket a tartományokba,

²⁸és ők Beelfegor szolgálatára állottak, és a holtak áldozatait ették,

²⁹és boszantották őt találmányaikkal; és a romlás rajtok megsokasodott.

³⁰De eléállt Fineesz és engesztelést szerzett, és megszűnt a csapás.

³¹És igazságúl tulajdoníttatott neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.

³²És boszantották őt az ellenmondás vizeinél, és Mózes is bajba kerűlt miattok;

³³mert elkeserítették lelkét, és kétkedve szólt ajakival.

³⁴Nem írtották ki a nemzeteket, melyekről nekik az Úr szólott.

³⁵A nemzetek közé vegyűltek, és megtanúlták azok cselekedeteit,

³⁶és szolgáltak azok bálványainak, s ez botrányúl lőn nekik.

³⁷Fiaikat és leányaikat az ördögöknek áldozták,

³⁸és kiontották az ártatlan vért, fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak. És a föld megfertőztetett vérrel,

³⁹és undokká lett cselekedeteik által, és találmányaikkal paráználkodtak.

⁴⁰És az Úr haragra gerjedett népe ellen; és megutálta örökségét.

⁴¹És a nemzetek kezeibe adta őket, és azok uralkodtak rajtok, kik gyűlölték őket.

⁴²És nyomorgaták őket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt.

⁴³Sok ízben megszabadította őket: ezek pedig boszantották őt törekvéseik által, és megaláztattak gonoszságaikban.

⁴⁴És látta, midőn nyomorgattattak, és meghallgatá könyörgésöket.

⁴⁵És megemlékezett szövetségéről, és megsajnálta őket irgalmának sokasága szerint.

⁴⁶És könyörűletre indította irántok mindazokat, kik foglyokká tették őket.

⁴⁷Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk! és gyűjts össze minket a nemzetek közől, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk a te dicséretedben.

⁴⁸Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől fogva mindörökké; és mondja az egész nép: Úgy legyen! úgy legyen!