¹Azoknak pedig, miket mondottunk, főtartalmok ez: Oly főpapunk vagyon, ki a Fölség székének jobbján ül mennyekben,

²a szentélynek szolgája és az igazi sátornak, melyet az Úr vont fel, és nem ember.

³Mivel minden főpap az ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetik, azért szükség, hogy ennek is legyen valamije, mit bemutasson.

⁴De ha a földön volna, úgy ő pap sem volna; mivelhogy vannak, kik a törvény szerint ajándékokat mutatnak be,

⁵kik a mennyeiek előképének és árnyékának szolgálnak; a mint megmondatott Mózesnek, mikor a sátort elkészítette: Meglásd (úgymond) hogy mindent azon példakép szerint cselekedjél, mely neked a hegyen mutattatott.

⁶Most pedig annyival jelesebb szolgálatot nyert, a mennyivel becsesebb szövetségnek közbenjárója, mely dicsőbb igéreteken alapszik.

⁷Mert ha amaz első, fogyatkozás nélkül lett volna, akkor a másiknak hely nem kerestetnék.

⁸Mert feddvén őket, azt mondja: Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és megkötöm Izrael házával és Júda házával az új szövetséget,

⁹nem azon szövetség szerint, melyet atyáikkal kötöttem az napon, melyen megfogván kezöket, kihoztam őket Egyiptom földéről; mert ők nem maradtak meg szövetségemben, és én megvetettem őket, úgymond az Úr;

¹⁰hanem ez a szövetség, melyet Izrael házával kötök ama napok után, úgymond az Úr: Az én törvényeimet elméjökbe adom, és szivökbe írom azokat, és nekik Istenök leszek, és ők népemmé lesznek.

¹¹És nem tanítja többé kiki az ő felebarátját, és kiki atyjafiát, mondván: Ismerd meg az Urat. Mert mindnyájan megismernek engem kicsinytől nagyig;

¹²mivel megkegyelmezek az ő gonoszságaiknak, és bűneikről többé meg nem emlékezem.

¹³„Újat“ mondván pedig, az elsőt megavította; a mi pedig elavúl és megvénűl, közel jár az enyészethez.