¹Voltak ugyan az elsőnek is szertartásai istenitiszteletre, és földi szentélye;

²mert sátor állíttatott, melynek előrészében valának a gyertyatartók, az asztal és a kitett kenyerek; ez szentélynek mondatik;

³a második kárpit mögött pedig a hajlék vala, mely szentek szentének mondatik,

⁴benne lévén az arany-tömjénző és a szövetség szekrénye, minden felől aranynyal borítottan, melyben a mannát tartó aranyveder vala, és Áron vesszeje, mely kihajtott, és a szövetség táblái,

⁵és azonfölűl a dicsőség kerubjai valának, beárnyékozván a kegyelemtáblát; mikről egyenkint most nem szükség szólani.

⁶Ezek pedig így lévén elrendezve, az első sátorba ugyan mindenkor bementek a papok az áldozati szolgálat elvégzésére;

⁷de a másodikba esztendőn át egyszer egyedűl a főpap ment, s nem vér nélkül, melyet bemutatott önmaga s a nép vétségeért;

⁸azt jelentvén ezáltal a Szentlélek, hogy még nem nyílt meg az út a szentélyhez, míg az első sátor fennáll.

⁹Ez a jelen időnek előképe, melynél fogva oly ajándékok és áldozatok mutattatnak be, melyek lelkiisméret szerint tökéletessé nem tehetik a szolgáltatót, mivel csak ételekben és italokban,

¹⁰különféle mosdásokban és testi szertartásokban állottak, melyek a jobbítás idejéig voltak rendelve.

¹¹Krisztus pedig, a jövendő jók főpapja, megjelenvén, nagyobb és tökéletesebb sátoron át, mely nem kézzel készíttetett, azaz, nem ilyen alkotású,

¹²nem is a bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon maga vérével ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, miután az örök váltságot megszerezte.

¹³Mert ha a bakok és tulkok vére, és az üszőnek elhintett hamva a fertőzötteket megszenteli a test megtisztúlására:

¹⁴mennyivel inkább a Krisztus vére, ki a Szentlélek által önmagát szeplőtelenűl Istennek föláldozta, megtisztítja lelkiisméretünket a holt cselekvényektől az élő Istennek szolgálatára?

¹⁵És azért az új szövetség közbenjárója, hogy halálát közbevetvén ama törvényszegések váltságaúl, melyek az előbbi szövetség alatt történtek, a hivatottak a végnélküli örökség igéretét elnyerjék.

¹⁶Mert a hol végintézet vagyon, szükség közbejőni a végintézetet tevő halálának.

¹⁷Mert a végintézet a halál által nyer érvényességet, különben nem érvényes, míg a végintézetet tevő él.

¹⁸Innét amaz első sem szentesíttetett meg vér nélkül.

¹⁹Mert midőn Mózes elolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, vévén a borjak és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal magát a könyvet s az egész népet is meghinté.

²⁰mondván: Ez a szövetség vére, melyet nektek az Isten parancsolt.

²¹A sátort is és a szolgálat minden edényeit hasonlóképen vérrel hinté meg.

²²És majd minden tisztúlás vér által történik a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bocsánat.

²³Szükség volt azért, hogy a mennyeiek előképei ilyenekkel tisztúljanak meg, magok a mennyeiek pedig ezeknél jelesebb áldozatokkal.

²⁴Mert Jézus nem a kézzel épített szentélybe ment be, mi a valóságnak előképe volt, hanem föl a mennybe, hogy jelen legyen most az Isten színe előtt miérettünk;

²⁵nem is, hogy gyakorta áldozza föl magát, mint a főpap minden esztendőben bemegyen a szentélybe idegen vérrel;

²⁶mert akkor szükség lett volna neki gyakorta szenvedni világ kezdetétől; hanem most egyszer ez idők végezetén megjelent a bűn eltörlésére önfeláldozása által.

²⁷És a mint el van végezve, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig jő az itélet;

²⁸úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűneit elvegye. Másodszor bűnáldozat nélkül fog megjelenni az őt várók üdvözitésére.